Értem én...

...hogy a férfiagy fejlődése valahol kisiklott az evolúció során, de hogy a saját fiam is karácsonyi ajándékként tekint egy Liverpool meccsre, és inkább azt választja, mint egy anyuci-kötött-zoknit :-D Többszáz kilométert utazni, hogy két órahosszát fagyoskodjon esőben-szélben?

ui. a kép szerzője, az unokaöcsém, akinek itt még stabilan állt a fényképezőgép a kezében, de amikor reggel megkérdezte, hogy mi lett a meccs eredménye, kicsit gondba estem....ÉRTI VALAKI A FÉRFIAKAT???

Hátizsák

Egy nap késéssel, de csak elkészült...Boldog szülinapot Réka!

Kölcsönvettem...

Náncsitól, mert annyiszor kattintottam ma a blogjára, hogy attól félek, leég a számlálója :-D Szerintem Náncsi nem bánja,hogy elcsórtam, inkább ledobja a papucsát és táncra perdül :-)

Macska és gazdája

Garfield Ribizlihez képest egy nyeszlett példány...nincs is jobb dolog a világon, mint a gazdival heverészni teli pocival :-)

Hű, de bonyolult...

A legnagyobb gyerkőcöm csak egyedi dolgokat hajlandó viselni,mit mondjak, nem könnyíti meg ezzel az életemet...A legkisebb csak azt, amire a barátnői is rámondták az áment, vagyis nagyjából egyenruhába öltöznek. Most épp a rózsaszínű cuccokat utálják. A középső drágaság pedig egyetlen nadrágot visel hetek óta, mert akkorát nőtt, hogy a többi boka fölött tíz centivel hirtelen végetér.A pulcsit a legnagyobbnak kezdtem kötni, de mire készen lett, a legkisebbik fogja hordani.(remélem) Ccsigatempó...

Kényszerszünet

Ha visszaemlékezek a tíz évvel ezelőtti bombázásra, úgy tűnik, hogy az volt a legnyugisabb időszak az életemben...csak ültem és kötögettem, soha olyan szép dolgokat nem csináltam, mint akkor. Valahogy a rettegés és a stressz kitörlődött, csak ez maradt meg...Most ismét kényszerszüneten vagyunk, mától nincs tanítás az iskolákban, az egész országban, legjobb, ha az ember ki se megy a házból, nehogy összetalálkozzon egy vírussal. Így aztán nekiültem és varrtam...varrtam...varrtam...

Jöhet a tél...

Kesztyűnk már van :-) Vagyis Andinak van, még két gyerkőc áll sorban, de megy ez nekem...egy este, egy kesztyű. Sőt, még sietnem se kell annyira, mert Márk még mindig gipszben, sőt arról próbál meggyőzni, hogy fiúk nem hordanak kesztyűt. Se kabátot. Se melegítőt. Hogy is van ez? :-)

Játék!

Lidérckénél!

Testvéri szeretet...

Hát nem aranyos? :-)

Pippi

Valójában tündérlánynak indult, de Nyafkamacska és Luna is gondolták, legyen inkább Harisnyás Pippi. Legyen. Réka, aki kapja majd,igazából egy pajkos kislány, olyan fáramászós, hegyről le, hegyre föl tipus (de írigylem a hegyeiket és a gyönyörű falujukat, Bükkszentkeresztet...), nem is illene hozzá egy tündérlány. Az ötletet a Szera által bemutatott kincsesbányában találtam, de mivel nem volt minta, így emlékezetből varrtam ki azokban a tízpercekben, amit saját magamtól loptam el...

Boldog blogszülinapot,

Cicurka!

Ajándékot kaptam!

Kaokától! De jó! Úgy örülök :-)))))

Bajban a szerencse...

Nézzük a jó oldalát...

nem a zongorista gyerekeim törték a kezüket,
focizni lábbal kell,
nagy kajla kamasz megkér, hogy segítsek neki öltözni,pedig már régen kizárt a fürdőszobából,
talán egy hétig békén marad, nem csinál mutatványokat, amitől égnek áll a hajam...bár ebben a legutolsóban nem vagyok biztos...

Kire ütött ez a gyerek...?

Merthogy, én biztos nem ülnék három órahosszát szöszmötölve drótokat tekergetve...amikor megszületett, az öcsém két hónapig nem állt velem szóba, mert kifúrattuk a fülét. Lehet, hogy mégse volt annyira rossz ötlet? Mi lenne az ötven fülbevalójával, ha nem lenne lyukas a füle? :-)

Tolltartó

Márk kért meg, hogy varrjak neki tolltartót, mert ő két hete elveszítette a sajátját, de olyan lányosra sikeredett, hogy úgy döntöttem, megtartom magamnak. Úgyse volt tolltartóm nyolcadikos korom óta,ideje,hogy ne kelljen feltúrnom az egész táskámat egy ceruzáért. Márké várat magára. De milyen egy fiús tolltartó? Chelsea emblémásat sajnos nem tudok csinálni...

Mit lehet csinálni...

...ha olyan idő van, hogy semmit se lehet csinálni? BABÁZNI!!!

Hol végződik...

...Ribizli? És hol kezdődik Szilva? :-)

Hátizsák

Újabb farmernadrág alakult át ma hátizsákká, Andinak varrtam és remélem lesz bátorsága ebben az uniformizált világban hogy hordja is. Szerintem lesz, mert nagy egyéniség meg különben is szuperklasszra sikerült...

PIF

Jelentkeztem Abile PIF-es játékára. Ez a legelső, úgyhogy izgulok is egy kicsit, merthát én még se tartozok a nagy alkotó blogolókhoz...ugyanakkor reménykedek is, hátha :-)
Íme a szabályok:

1.Bárki játszhat, akinek blogja/flickr képtára van.
2. Az első három ember, aki kommentet ír erre a bejegyzésre, ajándékot fog kapni tőlem, melyet én készítek.
3. Ezt az ajándékot az elkövetkező 365 napon belül el fogom juttatni hozzájuk.
4. Cserébe előre kell fizetni - és egyben ez a feltétele is a játékban való részvételnek - úgy, hogy ezt a játékot meghírdeti a saját blogjában/flickr-en.

Kinek a lába...

...és mi lesz belőle, fogalmam sincs még...Hirtelen ötlettől vezérelve varrtam az este, mert nem tudtam elaludni...tündérlányos kép Annának? Vagy kistáska Rékának? Esetleg párna Emesének? Na majd eldöntöm. Viszont el szeretném mesélni, hogy jutottam az anyaghoz. Teljesen analfabéta vagyok keresztszemesben, magyarul se tudom, mi a neve az anyagnak, amire hímzek, de mivel kifogytam belőle, kénytelen voltam betérni egy szabadkai méterárúüzletbe. Gondoltam, majd körülírom, mit szeretnék, kézzel-lábbal, ha kell. Csak azzal nem számoltam, hogy az eladó bácsika nem tud magyarul. Elég jól elboldogulok néhány nyelven, de a bácsinak semmilyen magyarázat után nem ugrott be, hogy mit is szeretnék. Pedig még az üzletbe betérő kedves apáca nyelvtudását is igénybe vettük. Végül, nincs lehetetlen helyzet,csak megoldódott. Az anyag neve: panama. De hogy magyarul hogy hívják?

Szomorka...

...vagyok

Utolsó pillantást...

vessetek drága virágaim a napfényre, szippantsátok magatokat teli a nyárral, merthogy a szomszéd anyókák szerint itt a hideg, úgyhogy akció indul, mától sajnos be kell érnetek az ablakpárkányaimmal...adios terasz...

Kád...

Törvényszerű-e, hogy aki az állatok világnapján születik, állati jó fej legyen? Szerintem igen. Bár, ezt a statisztikát egyetlenegy mintaalannyal tudom bizonyítani...mindenesetre szülinapjára készítettem neki egy igazán személyreszóló ajándékot, ő tudni fogja mért kap kádat tőlem és remélem, fetreng a röhögéstől, sőt meg is hatódik egy icipicit, ahogy én is meghatódok, amikor látom, hogy hajnali háromkor engem olvas...

Díj!!! Vagy PI-j? :-)

PI tette széppé a délutánomat azzal,hogy díjat adott nekem!Köszönöm Aranyos Pisti, nagyon drága vagy! Remélem, Lidérkce, Nyafkamacska és Kiseri is úgy ugrálnak majd örömükben a plafonig, mint én. Bár Kiseri,csak óvatosan :-)

Hiszti...

Ritkán élek a nők évezredes fegyverével, tényleg ritkán, de tegnap este muszáj volt. Sőt erősítésnek csatlakozott hozzám Noémi,így aztán ketten csak elértük, amit akartunk. De kezdem az elején.Estefelé vettem észre, hogy csak egy macskám van, vagyis Ribizli nem jön elő, akármilyen illatok is terjengenek a tányérkájából. Hívtuk, csalogattuk, nézelődtünk, semmi. Mígnem egyszer, úgy tíz óra magasságában, eszembe jutott, hiszen a jámbor jószág elkísért az üzletbe, és halványan rémlik, hogy az utcánkban levő imaház előtt megállt,és hallgatta a kiszűrödő éneket. Úgy látszik, muzikális a macska, merthogy be is ment, így utólag rekonstruálva az esetet. A jámbor hívők pedig a szertartás után elhúztak, ott hagyva bezárva a szerencsétlen Ribizlit. Rohantunk is a kapuhoz Mimivel, tényleg, Ribizli ott nyávogott a másik oldalon. Hirtelen a Kínai nagyfal is bevehetőbb akadálynak is tűnt, mint kiszabadítani szegénykémet...Noémi,, rögtön riasztotta apukáját, aki jött is, de valahogy nem mutatott hozzánk hasonló empátiát.Mit tesz ilyenkor egy okos nő? Hát igen, jöhet a hiszti! Dupla hiszti!Úgyhogy szegény ember kénytelen volt áthozni a létrát, betörő módjára bemászni a falon, superman módjára kiszabadítani a szegény állatot, majd zorro módjára diadalittasan lekecmeregni a létrán...aki ismeri, bevizualizálhatja. Díjnyertes alkotást készíthettem volna a vicces videók műsorba..

Táska

Olyan közel lakok az iskolához, hogy még a biciklit se érdemes előkotorni a garázsból, így aztán mindennap megteszek négyszer háromszáz métert könyvekkel megpakolva. Ezért gondoltam, hogy épp ideje, hogy varrjak magamnak egy óriási táskát minimum vitorlavászonból, hogy a cipekedéshez valami esztétikai élvezet is társuljon.Szerencsére a családban akad, aki kihízta a tavalyi farmerjét ( nem én :-)), így aztán ő esett áldozatul kreativ tombolásomnak.(mármint a nadrág). Kicsit elszabtam, kisebb lett, mint ahogy terveztem, de azért egészen meg vagyok elégedve a végtermékkel. Az egyetlen probléma, hogy ma esik az eső,így a beavató séta hétfőre tolódik...