Áfonya, gyere haza!!!

Először azt gondoltam, csak világot látni indult a szomszédságba...hadd önállósodjon a macska...De már három napja nyoma sincs!!!Vagy nem vagyok elég jó gazdi és továbbállt? Nem doromboltam neki eleget? ÁÁÁÁFOOONYAAAAAAAAAAAAAAAAAA!!!!

Agyrepesztő...

fejfájásra zenével gyógyítgatom magam...

Helyesbítés

Egy kedves olvasóm figyelmeztetett rá, hogy Pavarotti két éve már sajnos csak az égi vadászmezőkön énekelget és szíveskedjek az előző megjegyzésemben conjunctivus plusquamperfektusra módosítani az írigyel igét. (Ó boldog idők, amikor a legnagyobb problémám az volt, hogyan maradni észrevétlenül a latintanárnő előtt felelés idején...)
Szóval korrigálok kedves Mmucus,csak, hogy tudjad, hogy nem véletlen a jelen idő, mert Pavarotti számomra ÖRÖKKÉ ÉL.

Szilvauralom

Mára Szilva teljesen átvette az irányítást a ház népe fölött. Nemhiába van olyan diktátoros bajusza...reggel fél ötkor ugraszt ki az ágyból, mert olyan hangerővel követeli a reggelit, hogy Pavarotti is megírigyelte volna...langyos tej, nem akármilyen, csak 24 fokost hajlandó meginni az uraság.És csak a saját tányérkájából, Ribizlié, Áfonyáé nem kell.Ezután pedig ötpercenként újabb áriára fakad,mi pedig ugrunk, hogy kívánságait teljesitsük...hát ez van jelenleg...tegnap este Andi megkérdezte, hogy anya, te mért varrogatsz mostanában csak macskákat? Jé, tényleg, miért is? Észre se vettem....behálóztak.

Most akkor mi legyen...

Ki tudna ellenállni egy ilyen gyönyörűségnek...valaki reggelre betette az udvarunkba, de elég sokáig tartott, mire rájöttünk,honnan jön a nyarvogás.Áfonya és Ribizli teli pocakkal szúnyókáltak, de a kétségbeesett nyivákolás egyre csak erősödött, mígnem Noémi rájött, hogy a szilvafa nyarvog.De hát már van két macskánk...igaz, ahol kettő elfér, van hely a harmadiknak is...elég nagy az udvar...de nem sok három macska egy helyen?Jelenleg csatát vívok saját magammal, hogy nehogy megszeressem a kis gombócot, de azt hiszem, ez vesztes csata. Eldőlt.Megyek, megdajkálom én is...

Táska Énoknak

Eredetileg világoskék színben kezdtem el drága kis unokaöcsikémnek táskát varrni, aztán az állam is leesett, amikor a szülei libakakizöld (bocsi, lehet ezt másként mondani?) babakocsit vettek neki.Kénytelen voltam feltúrni az összes anyagomat, de csak nem találtam hozzáillő színt,így nekiálltam és addig festettem, kevergettem a színeket, amíg ez lett belőle. Nekem nagyon tetszik, remélem Énoknak is fog, és kapok érte egy csábos mosolyt :-)

Ultimátum

Tegnap családom rendszeretőbbik fele ultimátumot intézett hozzám, hogy ha nem rakodok össze a varrósarkomban, akkor az összes anyagom a padláson találja magát, vagyis az az nagyjából annyit jelent, hogy soha többé nem látom viszont őket.Én igazából csak az élet két területén tudok tökéletes rendet tartani, az egyik az angol igeidők szövevénye a szürkeállományomban, a másik a német jelzői ragozás ugyanott, és tulajdonképpen igaz, hogy rettenetes kupi volt a varrósarkom környékén, mégis telefutott a szemem könnyel,hogy kreativitásom ennyire nem talál megértésre. Már akartam volna, mondani, hogy "majd", de aztán felmértem a helyzet komolyságát és úgy döntöttem, jobb lesz, ha rendet rakok. Ami végül is nem bizonyult rossz ötletnek, mert megtaláltam például a múlt télen vett tűkészletemet, a Twighlight 23.-ik oldalát (ja, kinyomtattam az egész könyvet), a kedvenc bögrémet beágyazva vatelin közé,sőt Márk odarejtette a tavalyi sikertelen biológiatesztjét is.(Jó taktika :-))Lényeg, hogy ma rend van, csillog, villog az egész sarok. Vagyis mindez már múlt időben, mert nem tudtam megállni, hogy ne varrjak gyorsan egy tolltartót Ági szülinapjára.

Kavicsok

Kaoka blogszülinapja alkalmából kavicsos játékot hirdetett.Már régesrégen gyűjtöm a kavicsokat, de semmi kreativat nem készítek belőlük,sziklakertemben kapnak helyet. Vagy az is kreativitásnak számít, Kaoka? Mindegyiknek története van,mesélni tudnának...

Vénasszonyok nyara

Hogy én mennyire imádom a szeptembert! A január nem jelent számomra semmit,az újévvárás se, már este tízkor alszok december 31.-én,de a szeptember!Minden újból kezdődik, és ezer új lehetőség meg új próbatétel! Na meg a fogadalmaim, amiket aztán vagy be tartok, vagy nem, de mondjuk, úgy márciusig mindenképp.És ez a gyönyörű idő ráadásként! Meg a színek! Meg az ízek! Vagy lehet, hogy már én is vénasszonykorba érek lassan, onnan ez az imádat...?

Van valaki...

... akinek nevét nem jegyzik a hősök között a történelemkönyvek,nem fog érdemrendet kapni a köztársasági elnöktől,utcatáblák se viselik a nevét,de én csupa nagybetüvel ejtem a nevét,mert ő az, aki beteg cicákat szed fel az utcán, hazaviszi a spájzba, és addig ápolgatja őket, amig plakátra való gyönyörüséget nevel belőlük. Szerintem a saját szájától vonja meg a finomságokat, csak, hogy a cicusok jóllakjanak. De itt még nem ér véget a történet, addig keresgél, amig megtalálja az ideális gazdát a kis jószágnak, sőt nyomon követi további sorsát. Tudjátok ki az? A nevét már kinyomoztam, most egy cimet kérek, hogy ez a cica is odataláljon hozzá :-)

Na akkor...

...mától nincs lazsálás, nincs hétig alvás, nincs elbambulás, nincs délutáni szunya, munka jön, ezerrel. Végre :-)