Ilyen egyszerű lenne táskát varrni? Persze, nem cipzáras, többrekeszes, fiókos csodára gondoltam, csak egy sima tatyóra...de én csináltam!Kirakom ide magam elé és gyönyörködök benne. Talán hordani is fogom...

Pancsoltam egy kicsit a színekkel. Majd meglátjuk, mi lesz belőle.

Ó, a kis mafla! Hamvazószerdára virágba borult a karácsonyi kaktuszom! Jó, jó, későn érő tipus, elnézzük neki. Sőt, mi több, csodájára járunk. Végre egy kis szín ebben a szürkeségben. Tud ez a virág valamit...

Jött, látott és győzött. Mármint az influenzavírus. Családomban pár napja ő az úr. Andi szegénykém,ha épp nem lázas, felül az ágyban, és gyöngyöket kér, meg gyöngyszövőgépet...az a gyanúm, hogy a gyógyszereket is beleszövi a karkötőkbe, csakhogy ne kelljen lenyelnie :-)

Történt, hogy a kolleganőmnek hármasikrei születtek. Szegénykém alig negyven kiló, és kihordott három hatalmas kislányt.Nekik varrogatok már egy ideje. Most még csak azt kell kivárni, hogy mindenki kigyógyuljon az influenzából és mehetünk babalátogatóba.

Akármekkora sebességre kapcsolok,szikrát hány a kötőtű a sebességtől, esély nincs, hogy egy pár zongorakesztyűt két napnál gyorsabban megkössek. De kész! Igaz, rögtön rendelés is érkezett a család többi tagjától...na mire ideér a tavasz, addigra mindenkinek lesz kesztyűje!

Tulajdonképpen átkellene gondolnom a koncepciót. Merthogy a saját munkáim igencsak vérszegények, viszont a gyerekeim alkotásai gyönyörűek.Vagy csak az anyai szemüvegen keresztül látom őket annak? Andi készítgetett a héten medálokat. A zongorakesztyű viszont még ujjatlanul lapul a sarokban...

Végre kisütött a nap! Rögtön jobban megy a munka. Mármint a téli homályban megbújt pókhálók vadászata. Pihenésképp pedig ötödik sebességbe kapcsoltam az ujjaim, mire Andi hazaér, egy zongorakesztyű fogja várni.

Ha tudnám, hogy honnan ez az állandó babrálási kényszer...tiz kéz van a szűkebb családomban, ebből Andié, Mimié és az enyém önálló életet él...vagyis egy pillanatra se tud leállni. Ha más nem, összetépett papírzsebkendő vagy kenyérmorzsa örlődik ujjaink között.Lehet, hogy Márk szamárfülei is ebből a mániából erednek? Melyik ős génjei örökítették az ujjainkba, hogy nem férnek a bőrükbe? Hogy lehetne ezt a dolgot kreatív irányba terelni? A képen Andi gyöngyei.

Először volt a párnacsata. Majd, miután a harc komolyra fordult,és minden párna a sarokban landolt,a lepedő is sorra került.Húzták, nyúzták, ráncigálták, és a végén egy hatalmas NYISSSZ majd néma csönd... a közepén kettéhasadt szegény.Némi dorgálás után szétszabdaltuk, festékbe mártottuk és ma faliképként született újjá.

Adva volt a madárka és egy kislány, aki sürgősen nesszeszerre vágyott.További adalék egy időhiányos anyuka, aki még a varrógépet is futólépésben hajtja. Hát ez lett belőle.

Nini, két napra teszem ki a lábam itthonról, és mire hazajövök, virágba borul az amarillisz!Gyönyörűszép!

Igazából én a telet szeretem. De ami sok, az már sok! Gyorsan varrtam egy napocskát,mert már látni se akarom ezt a csúnya felhőt itt fölöttünk. Igaz, nem tűnik úgy, hogy nagyon megijedt volna...grrrr...vagyis brrrrrrrrr....

A változatosság kedvéért íme egy mobiltartó. A hímzés Mimi munkája. Hét éves.

Fejlődök! Ez az első munkám, amiért vállveregetés járt saját magamnak,na meg egy kávé a jól végzett munka örömére. Csudaszép lett. Le is nyúlta rögtön a lányom. Az ötlet is saját, na jó, végignéztem előtte vagy ötven oldalt, hogy milyen egy szép tolltartó, mert hiába áll magas szinten a vizuális intelligenciám, addig még nem jutottam a fejlődésben, hogy szabásmintákat is szemrevételezzek.Lehet, hogy ezért hasonlit a remekművem a pisai ferde toronyra?

Ma szétnéztem a padláson, anyagok után kutatva.Nem olyan egyszerű az ember élete, ha olyan országban él,ahol a patchworkkést hirből se ismerik, és alaposan megnézik az üzletben, ha betér , hogy anyagokat akar vásárolni, csak úgy. Viszont a padlásunk egy kincsesbánya.Találtam is egy rakás szétszabdalni való gyönyörűséget... na igen, a férjem vőlegényszmokingjára nem merek ollót emelni, de viszont felfedeztem, hogy valamelyik elvetemült rokonnak hála rengeteg mintás sosehordott nyakkendője van. Talán nem fogja észrevenni, ha némelyik hamarosan reinkalnálódik...

Tavaszi a hangulatom, de még téli szinekben varrogatok. Szét kell néznem a rongyaim között...vagy szabjam szét valaki ruhatárát?:-)

Andi műve

Süss fel nap...

Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad.

Nyűdd szét díszeid - a szépség legyél te magad.

Feledd el mulatságaid - a vígság legyél te magad.

Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél te magad.

Pazarold el izmaid - az erő legyél te magad.

Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.

Űzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad.

Dúld fel hiedelmeid - a hit legyél te magad.

Törd át gátjaid - a világ legyél te magad.

Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél te magad.

Új tolltartó Andinak. Kicsit nagylányosra sikeredett...ja, hogy nagylány? Hűha, tényleg, 16 éves. Mikor nőtt ilyen nagyra? Észre se vettem...

Ugye milyen ügyes? És micsoda kis üzletasszony...Szóval most megszövöm ezt a szőnyeget, aztán kiülök a piacra és árulom. Még a te táskáidat is árulom anya. És veszünk anyagokat és szövök másik szőnyeget, jó?

Olyan édesek, az én kis kritikusaim. Soha nem mondanák, hogy hááát, ez nem sikerült, hanem "anya, én ilyent szeretnék, csak zöldben" vagy "csinálsz nekem kislányosat? Mert ez nagyon nagylányos..." Persze, hogy csinálok.Újabb mobiltartó.

Úgy kezdődött, hogy Ledanna egyszercsak berepült hozzám a madárkáival. Hogy hogyan csinálta nem tudom, kipp-kopp, egyszer csak ott volt a képernyőn,és egyetlen pillanat alatt megfertőzött.Én is, én is, én is akarok....hogy mit is? Hirtelen magam se tudtam...Blogot irni? Vagy gyönyörűségeket alkotni? Vagy egyszerűen csak szájtátva elmerülni a blogok tengerében? Hát azt hiszem, mind a hármat...legalábbis próbálkozom...hát nem sokra futotta eddig, de a lelkesedésem határtalan. Kezdetnek itt egy mobiltartó.Folyt. köv....remélem.