Idei termés

Ha a zakkant zenész mézeskalácsosnak áll, ne várjatok tőle mást, csak kottákat, kottákat, kottákat...na jó, néha egy kutyafej is felbukkan, szíve kuglófjának egy szem Mazsolája :D

Nyugi van...

...még egy kicsit. Szeretem a januárt. :) Más is szereti:

Tádé...

A kaktuszom....

A karácsonyfánk. Egyelőre marad :) Pedig az egy főre eső négyzetméterek száma jelentősen csökkent... Inkább kötögetek és gyilkosokra vadászok :)

Mézes nap

Ma mindenki kiélhette kreativitását nálunk.

Nincs két egyforma mézeskalács, mind egyedi.

Persze, a zenész a konyhában is zenész maradt. Lehet találgatni, melyik dallam ez. Annyit segítek, hogy hatnyolcados ütem.

Készült egy árva szarvas is, nemsokára testvérei születnek :)

És egy rég elkezdett Istenhozott is.

Kiskaktuszom se tévesztette el a dátumot (annyira).

Mazsola és Tádé pedig beköltöztek a kutya-macskaházba. De arról szerzői jogok miatt nem készült fénykép :) 

Még tart...

...a hangulatom.

 

Szarvasproject kipipálva :)

Még, hogy ronda pulcsik napja...szerintem szuperszép lett! Igaz, Anna a kacsacsőrű emlősök iránt rajong éppen, de remélem, a szarvasnak is megörül.
A tunika mintáját itt találtam, a szarvasmotívumot innen lestem.

Na, akkor húzzunk bele :)

Nem mintha eddig lazulásról szólt volna az élet, de most igazán sebességbe kell kapcsolni, hogy minden kész legyen karácsonyig...(nem fog, fele sem...) De azért törekszek. Ma például koszorúkat csináltunk,

 elővettük az ősi családi mézeskalácsreceptet, na jó, nem ősi, de egybehangzó vélemények szerint a legjobb,

 utolsó sorok  peregnek Anna tunikáján...(ja, tudtátok, hogy december 13. a ronda pulóverek napja? Merthogy vannak olyan elvetemült családtagok, akik szarvasmintás pulcsikat ajándékoznak rokonaiknak? :) Na, ezen jót nevettem, tényleg)

És mivel a mézeskalács egyelőre tabu, készült egy kuglóf is, ami viszont elfogyott az utolsó morzsáig....

Boldog karácsonyt!

Ameddig a szem ellát...

És ez még csak a kezdet :)

Persze, hozzányúlni, belekóstolni nem szabad. Márk messzire zavarva, macskák kizárva...még szerencse, hogy az utolsó sütés szénné égett,így jutott mindenkinek egy falat...a kedvencem pedig: csigaház!