Gyógyítható a feledékenység? :)

Ez a bejegyzés egyáltalán nem biztos, hogy létrejön, ha Andi nem olyan rettenetesen feledékeny. A táska egyik legkedvesebb, örökké visszajáró tanítványomnak készült, akinek szülinapja és névnapja is van éppen, de a fő apropója az, hogy heti rendszerességgel cipeli Szegedre Andi itthonfelejtett dolgait.Ehhez minimum jár egy táska :)

Fő az optimizmus! De mindig?

Hogyan reagáljon az ember, ha a városban tanuló gyereke kezéből, este,hazafelé menet kitépik a táskát és elrohannak vele? Történhetett volna sokkal rosszabbul is, végülis,így két nap távlatából nem is hangzik már annyira szörnyűen. (vagy mégis?) Mindennapos dolog,kikapták a kezéből, elszaladtak vele, ennyi. Ami maradt, egy zokogó gyerek, akinek szerencsére a telefon a kezében volt, így rögtön segítséget kérhetett. Hanem, hogy mennyire viszonylagos a vesztesség...a pénzről nem beszél senki. Nem sok volt benne. Viszont a Bartók kotta! Apukája ezmiatt idegeskedik.A BARTÓK KOTTA!!! Andi azért, mert sose fogja megtudni, hogy a Szunnyadó gyilkosokban ki a tettes, még három oldal hiányzott, hogy kiolvassa...tankönyvek, füzetek elveszítése nem olyan tragédia, lakáskulcs pótolható.Tegnap kaptam egy sms-t tőle."Varrsz nekem másik tolltartót?" És én, aki nem egykönnyen hatódok meg, hirtelen a könnyeimmel kezdtem küszködni...varrtam.

Ui. a közepső részt Andi hímezte a téli szünetben, csak miután megvarrtam, lefényképzetem, jöttem rá, hogy ez egy halacska akar lenni, csak fordítva állítottam össze. Hát igen, ez vagyok én...

Bajban a szerencse...

Nézzük a jó oldalát...

nem a zongorista gyerekeim törték a kezüket,
focizni lábbal kell,
nagy kajla kamasz megkér, hogy segítsek neki öltözni,pedig már régen kizárt a fürdőszobából,
talán egy hétig békén marad, nem csinál mutatványokat, amitől égnek áll a hajam...bár ebben a legutolsóban nem vagyok biztos...

Nemez és vigaszdíj

Nagy lelkesedéssel láttam neki a nemezelésnek,nem lehet az akkora tudomány, gondoltam.Biztos, ami biztos, utánaolvastam a neten,aztán alaplépéseket átugorva rögtön táskát akartam csinálni.Kb két órahosszáig pancsoltam a szappannal, gyúrtam, dagasztottam, aztán...lett belőle egy labda... nem egy mutogatnivaló példány :-(
De hogy el ne bőgjem magam, mint egy durcás kiskölök, kaptam ám vigaszdíjat!Most abban gyönyörködök...Na azt hiszem, nemezelő pályafutásomat ezzel befejeztem,viszont a körmeim gyönyörű tiszták lettek...

Teljes csőd...

Pedig olyan szépen indult a nap...gondoltam reggel, hogy gondos házigazdaként meglepem ébredező vendégeimet egy csésze illatos kávéval...nem is lett volna ezzel semmi baj, de tudtátok, hogy öntudatos európai ember bojkottálja a Nestlé cég termékeit az afrikai éhező csecsemők miatt? Hát én nem tudtam. A nagyvilág hírei nemigen jutnak el hozzám, az utcára se nagyon lépek ki mostanában,nemhogy szélesebb körben tájékozódnék... szóval felpakoltam a tálcát neszkávéval és tettem ezt Nescafé felíratú csészékben...hát a hatás leírhatatlan volt. Inkább nem mesélem el...:-(

Mindenféle kedves vendég...

...három napig untig elég. Legalábbis erre mifelénk így tartja a népi bölcsesség. No de könyörgöm, mi van akkor, ha felhív a barátnőm Németországból és bejelenti, hogy holnapután érkezik három hétre három csemetéjével? Nem szép dolog, de az az igazság, hogy mérgelődtem egy kicsit, de aztán papírt-ceruzát vettem elő, és ahogy tanultuk anno pszichológiából, felirtam a jó oldalát is a dolognak.
1. ha valaki három hétre elmerészkedik hozzánk, az csakis azért teszi, mert kellemes emberkék vagyunk és jól érzi magát nálunk :-)
2. intenzív háromhetes nyelvtanfolyam öt embernek, ez már maga ötezer eurós megspórolás! :-)
3. mindannyian vegetariánusok, tehát gond nem lesz a kert rendben tartásával, szüret letudva.
4.három hét után megállapítom, hogy mégiscsak az én égedelem kölkeim a legislegjobban nevelt, legillemtudóbb, legkezelhetőbb skacok a világon!:-))))
5. a munkahelyemre mint boldogság szigetére vágyok vissza, ja egyébként is jó hely.
Szóval helyre tettem a dolgokat, optimistán nézek a jövőbe. A képen kettő a leendő vendégeim közül,amint tavaly épp megrohamoztak mesét követelve,hát nem aranyosak?

Az igazán jó anya...

...Márk szerint gondolkodás nélkül lecsúszik az óriáscsúzdán. Én nem akarok igazán jó anya lenni, csak olyan hetes a tizes skálán, ezért aztán kialkudtam, hogy mégse a legnagyobbikon kelljen, de innen aztán nem volt visszaút...szóval ma rájöttem, hogy az egérfóbiám eltörpül a magasságtól való félelmem mellett...Két méter magasságban még csak szédültem, három méternél két kézzel kapaszkodtam a korlátba, négy méternél hisztis rohamot kaptam, hogy vissza akarok menni, de Márk olyan arccal mutatott stoppot, amilyennel én szoktam, ha a spenótot bojkottálja.Hat méternél lepergett előttem az életem, nyolc?kilenc?tiznél? felértem a csúcsra, vettem egy nagy levegőt, mint Armstrong a holdra lépés előtt, és levetettem magam a mélybe. Szóval, csak azt akarom mondani, hogyha valaki (házi)sárkányt látott repülni Kiskunmajsa egén,annak nem a szeme káprázott, és nem is kapott hőgutát, hanem engem látott, arra törekedni, hogy megfeleljek a fiam koncepciójának az igazán jó anya témában...

Két fül kellene csak - mondaná az anyukám, ha tudná, hogy megint bevállaltam valami őrültséget, nevezetesen, hogy lefordítok valakinek 10 oldalkát magyarról németre, sürgősen, szinte tegnapelőttre, persze csak úgy, Isten nevében.Pedig most is, mint annyiszor,elhatároztam, hogy végre sarkamra állok és NEM-et mondok,nem dolgozok más helyett,de persze nem tudom megtenni. Balek vagyok, végérvényesen és úgy néz ki, ez már így is marad...