...három napig untig elég. Legalábbis erre mifelénk így tartja a népi bölcsesség. No de könyörgöm, mi van akkor, ha felhív a barátnőm Németországból és bejelenti, hogy holnapután érkezik három hétre három csemetéjével? Nem szép dolog, de az az igazság, hogy mérgelődtem egy kicsit, de aztán papírt-ceruzát vettem elő, és ahogy tanultuk anno pszichológiából, felirtam a jó oldalát is a dolognak.
1. ha valaki három hétre elmerészkedik hozzánk, az csakis azért teszi, mert kellemes emberkék vagyunk és jól érzi magát nálunk :-)
2. intenzív háromhetes nyelvtanfolyam öt embernek, ez már maga ötezer eurós megspórolás! :-)
3. mindannyian vegetariánusok, tehát gond nem lesz a kert rendben tartásával, szüret letudva.
4.három hét után megállapítom, hogy mégiscsak az én égedelem kölkeim a legislegjobban nevelt, legillemtudóbb, legkezelhetőbb skacok a világon!:-))))
5. a munkahelyemre mint boldogság szigetére vágyok vissza, ja egyébként is jó hely.
Szóval helyre tettem a dolgokat, optimistán nézek a jövőbe. A képen kettő a leendő vendégeim közül,amint tavaly épp megrohamoztak mesét követelve,hát nem aranyosak?
8 megjegyzés:
Jó kis optimista felfogás:)
Nekem volt három hónapig vendégem. :)A végén már úgy megszoktam, hogy azt hittem én vagyok a vendég. :D
eljössz hozzám takarítani kedves Pisti? :-)
Neeeeem:D
nem is engedném, hogy vendég súroljon nálam :-) Lógathanád itt is a lábad....
Sajátos értelmezése a barátság fogalmának, amivel nincs is semmi baj, ha hasonló szituációban Te is megtehetnéd vele, így és ilyen formában (utolsó pillanatban és
többedmagammal érkezem), de mitől érzem úgy, hogy ezt nem fogjuk soha megtudni?
hát igen, mesélhetnék...de nem fogok. legalábbis nem itt. majd egyszer ha lesz időm. most megyek, próbálok ebédet csinálni. remélem, nem a kutya eszi meg, mint tegnap. merthogy véletlenül tettem bele cukrot. mégpedig fehéret! Gaztett!
Na, legalább 12 éve volt egyszer egy vendég kislány nálunk (vidékre elköltözött osztálytárs volt, ők provokálták ki a meghívást... :-(
nem emlékszem pontosan, de kb. 7-en, v. 8-an voltak testvérek.
Hát, nekem még ilyen nyafogós, válogatós vendégem nem volt. Teljesen le voltam döbbenve.
Közölte velem, hogy hogyan is képzelem, hogy főzöm a kukoricát (nem a csövest...), mert az ő anyukája pirítani szokta, mondtam, hogy többször én is, de most nem, mert így gyorsabb és el akarunk menni a múzeumba... nem tetszett neki.
Amikor lecsót csináltam, akkor közölte velem, hogy ez valami undorító amit én csináltam, náluk nem ilyen a lecsó, mondom, hogy milyen - erre a szemétben heverő CSUMÁRA és a PAPRIKA MAGOKRA MUTATOTT... de, ami a lábasban volt az undorító...
Azóta nem hívtam vendég-gyereket a házhoz...
Megjegyzés küldése