Unalmas dolog a kemoterápia.Ezen a tényen az se változtat, ha az ember közeli hozzátartozójának vénájába csöpög a kotyvalék, várni kell néhány órácskát. Családtagnak a folyosón.Hát vártam is én,úgy másfél órát a negyven fokban, de egyszercsak minden cérna szakad, az én türelmem is véges, szóval szétnéztem sendén, jobbra-balra, kórházi viselkedési kódexet keresve, de miután nem találtam, kerestem egy nyugodt sarkot az udvarban és elővettem táskámból a túlélőcsomagként bekészített varrókészletemet, és hát....hímezni kezdtem. Elvégre nem tiltja a szabályzat, hogy várakozók kézimunkázzanak.Hát mit mondjak? A reakció frenetikus volt. Innentől kezdve nem volt olyan járókelő, aki ne nézett volna végig tetőtől talpig, az arckifejezésük mindenről árulkodott, csak nem elismerő tiszteletről. Ha a két épület között ballerinaruhában ugrálókötélen átbillegtem volna az egyik kéményről a másikra, úgy húsz méter magasságban, szerintem nem okoztam volna akkora feltűnést...
12 megjegyzés:
Szerintem, az ilyeneken nem érdemes rágódni. Nem éri meg, hogy felhúzd magad! Mindenki úgy vezeti le a feszültségét, ahogy neki jólesik. Aki meg ezen fenn akad, az magáról állít ki bizonyítványt. Amikor a fiammal terhesen (nemsokára 24 éves lesz) 1 hónapot kórházban töltöttem, egész nap kötöttem. Meg is bolondultam volna, ha valaki nem engedi meg ezt a "luxust" nekem.
Engem a szegedi IC-n bámulnak meredt szemek, mkor hímzek, horgolok, vagy ne adj Isten varrogatok. :)
Mindenki másképp kapcsol ki. Ki így ki úgy.. ha szerelmes regényt olvastál volna vagy elaludtál volna vagy bármi ami mást nem zavar akkor se lenne semmi közük hozzá.. Jobbulást a hozzátartozódnak:)
köszönöm. szerencsére jól viseli a terápiát, egyelőre nincsennek mellékhatások, remélem, ez így is marad
Voltak, vannak és lesznek olyan emberek, akiknek életcéljuk a bárminvaló felháborodás.
Nem számítanak. Csak az számít, hogy aki miatt ott ültél, meggyógyuljon.
én is így gondolom.
Tudok ettől még jobbat!
Láttad volna anno az arcokat mikor csöpögött a "lötty" én meg a magam kínjai között kötöttem az akkor pár hetes lányom bébicipőjét!!!Majdnem azt hitték megbolondultam...
Ilyeneken nem szabad rágódni ám!
Tudok ettől még jobbat!
Láttad volna anno az arcokat mikor csöpögött a "lötty" én meg a magam kínjai között kötöttem az akkor pár hetes lányom bébicipőjét!!!Majdnem azt hitték megbolondultam...
Ilyeneken nem szabad rágódni ám!
ja, nem rágódtam én ezen egy csöppet se :-)
Egyszer valami megpattanhatott bennem, mert már egyáltalán nem érdekel, ki mit gondol rólam, ha nem ártok másoknak, gondoljon, amit akar... :)
Rendszeresen kellett járnom egy orvosi rendelőbe és én mindig vittem magammal horgolni vagy hímezni valót, régen olvastam, de mostmár annál izgatottabb vagyok...
Én is jártam így rendelőben, teljes 7 órán át kellett várni, hogy bejussak az adott gyógyászati részlegbe, hasonlóan megbámultak, nem csak 1 x, hanem volt, aki folyamatosan ezt tette (szerintem unatkozott)
Én is szoktam ilyet cselekedni. Üdv. Mária
Megjegyzés küldése