A zoknik éve

Az idei év egyetlen posztja: nem tűntem el, csak annyira belemerültem a zoknikötésbe, hogy nagyjából minden másról megfeledkeztem. Igazából sosem érdekelt különösebben a dolog, egész addig, míg kicsikató Bálint-napi* kihívást nem hirdetett és egy hónapig srófolta az idegeinket (sokan voltunk :) ), tulajdonképpen az se derült ki, hogy mit is kötünk :D   Zseniális ötlet: csak követni kellett az utasításokat, miközben az oldalam lyukadt ki, mire megy ki a játék.  (Bevallom, számomra nagyobb kihívás volt, mintha megfejtettem volna az egyiptomi hieroglifákat), de egyszercsak, soksoksokadik próbálkozásra sikerült!!! És voilá, megszületett az első zokni! (Nem publikus szegény :D)  Azóta pontosan tizenkettőt csináltam. Egyiket a másik után, sőt begyűjtöttem nyolcvan évre elegendő zoknimintát, máris kezdem az újat! Egy ideig nem tudtam mit kezdeni az elkészült művekkel, főleg, mivel kánikula tombolt, majd egyet-kettőt elajándékoztam, titkon reméltem, hogy zokniboltot nyitok és gazdag leszek :D , na, ez nem jött össze,  de egész véletlenül ráakadtam  egy jótékonysági árverésre**, majd a következőre és azt hiszem, megpecsételődött a sorsuk.Jó érzés.

* az idei év hozta magával Bálintot is, akitől első látogatásakor kaptam 8 (nyolc!) pár zokniblokkolót. Megtartjuk. :)
**jelenleg futó jótékonysági árverés a Facebookon: Segítsünk a Svebler családnak - a házuk égett le december 24-én.

Nyugi van...

...még egy kicsit. Szeretem a januárt. :) Más is szereti:

Tádé...

A kaktuszom....

A karácsonyfánk. Egyelőre marad :) Pedig az egy főre eső négyzetméterek száma jelentősen csökkent... Inkább kötögetek és gyilkosokra vadászok :)

Pózolós-pókolós :)

Nincs unalmasabb, mint nagynéninek pózolni...mégha ajándék szoknya is  jár érte. Sokkal izgalmasabb pókhálókat csodálni a kertben... Még izgalmasabb nagynénit ijesztgetni a pókkal :)

Tőlem eshet...

Egyáltalán nem zavar, hogy zuhog, amennyiben egy takaró alatt kötögethetek egész nap. Mondjuk, ez a mai nap nem ilyen volt, sőt ha jobban meggondolom, ebben az évszázadban még nem volt rá példa, de azért sikerült összehozni egy kötött-horgolt szettet Emmának. Annyira de annyira szép,(ja, Emma is az :)), hogy időnként elgyönyörködök benne , és virtuálisan vállon veregetem magam, hogy "ez igen". Ilyesmi se történik gyakran velem.

Aprócskák...

 

 

 

 Ettől többre egyszerűen nem futotta mostanában...saját magamtól lopkodom azokat a perceket, amit kötögetve tölthetek...

Boldogságos semmittevés

 

Tegnap egészen különleges vasárnap volt: egész nap nem csináltam semmit.Ilyesmi évek óta nem fordult elő,úgyhogy teljesen szoktatlan volt a helyzet.  Igaz, hogy szombaton kisütöttem tizenegy tepsi pogácsát Márk szülinapi bulijára, úgyhogy megérdemelt volt a pihenés, de már nem is emlékszem,mikor volt rá utoljára alkalom. Azért a nagy semmittevésben befejeztem a  sokadik  Vénusz stólát, aminek a különlegessége, hogy  a SAJÁTOM, mondjuk erre is régen volt példa, hogy magamnak kössek.

 

  Megvarrtam még két pénztárcát is, végigizgultam egy Agatha Christie krimit, anélkül, hogy rájönnék a huszadik oldalon, hogy ki a gyilkos, a maradék időmben pedig gyönyörködtem az orchideáimban. Amennyi bimbó van rajtuk, szerintem augusztusig virágozni fog. De jó! :)

Vasárnapi dilemma

 

Azt mondja a barátnőm, hogy olyan nincs, hogy valaki kössön is, meg horgoljon is, az olyan, mintha a között kellene választani, hogy kutyás vagy, vagy macskás.A kettő együtt nem megy.Hááát, akkor valami baj lehet velem, mert én egyiket se adnám a másikért.Hétköznap könnyű a döntés, hajnalban horgolok, éjszaka kötök, a kettő között meg dolgozok, hogy legyen pénzem fonalra. De mi van, ha egészen váratlanul rámszakadt másfél óra szabad idő, így vasárnap délelőtt, nyakig behavazva?

Szarvasproject kipipálva :)

Még, hogy ronda pulcsik napja...szerintem szuperszép lett! Igaz, Anna a kacsacsőrű emlősök iránt rajong éppen, de remélem, a szarvasnak is megörül.
A tunika mintáját itt találtam, a szarvasmotívumot innen lestem.

Na, akkor húzzunk bele :)

Nem mintha eddig lazulásról szólt volna az élet, de most igazán sebességbe kell kapcsolni, hogy minden kész legyen karácsonyig...(nem fog, fele sem...) De azért törekszek. Ma például koszorúkat csináltunk,

 elővettük az ősi családi mézeskalácsreceptet, na jó, nem ősi, de egybehangzó vélemények szerint a legjobb,

 utolsó sorok  peregnek Anna tunikáján...(ja, tudtátok, hogy december 13. a ronda pulóverek napja? Merthogy vannak olyan elvetemült családtagok, akik szarvasmintás pulcsikat ajándékoznak rokonaiknak? :) Na, ezen jót nevettem, tényleg)

És mivel a mézeskalács egyelőre tabu, készült egy kuglóf is, ami viszont elfogyott az utolsó morzsáig....

Fránya fény...

 

Nem zavar a hideg, sem az eső, sem a szél, csak fényből lenne több egy kicsivel.... szerencsére kézmelegítőt sötétben is lehet kötni :)

Mankós modell

Kicsit összekuszálódtak a dolgok mostanában...de persze megy az élet tovább...egyelőre mankóval, gipszben.

Fél évig készült...

Aztán gyors ütemben egy pár mankóvédő kesztyű is...

 

Kreativitást is kihozza ez az állapot a többi családtagból :)

  

              

A gyöngédséget meg pláne :)

És karácsonyra talán újra két lábon közlekedik :)

Még mindig tél...

Volt néhány vitánk,miszerint "anya, soha nem leszel kész...", "mikor fogom hordani, mindjárt tavasz van"...egész odáig elfajult a dolog, hogy félkészen le akarta lopni a kötőtűimről... Végre befejeztem.És tél van.Még jó ideig. Andi az egyetlen, aki örül neki :) Minta innen: http://www.ravelry.com/patterns/library/the-age-of-brass-and-steam-kerchief Ja, és egy gólya is erre repült. :)