Hogy én mennyire imádom a szeptembert! A január nem jelent számomra semmit,az újévvárás se, már este tízkor alszok december 31.-én,de a szeptember!Minden újból kezdődik, és ezer új lehetőség meg új próbatétel! Na meg a fogadalmaim, amiket aztán vagy be tartok, vagy nem, de mondjuk, úgy márciusig mindenképp.És ez a gyönyörű idő ráadásként! Meg a színek! Meg az ízek! Vagy lehet, hogy már én is vénasszonykorba érek lassan, onnan ez az imádat...?
3 megjegyzés:
De jó olvasgatni ezt a lelkesedést. :)
na igen, optimista vagyok. Ahányszor kidobnak az ajtón, visszamászok az ablakon...
Nem vagy vele egyedül én is szeretem nagyon az őszt, nincs már annyira kánikula, valóban varázsos szineket produkál a természet, gyönyörködtetőt, az elmúlás lélektana pedig gondolkodásra, elmélkedésre ösztönöz.
(Csak azt nem szeretem, ha pár hétig egyfolytában zuhog az eső...)
Megjegyzés küldése