Ha visszaemlékezek a tíz évvel ezelőtti bombázásra, úgy tűnik, hogy az volt a legnyugisabb időszak az életemben...csak ültem és kötögettem, soha olyan szép dolgokat nem csináltam, mint akkor. Valahogy a rettegés és a stressz kitörlődött, csak ez maradt meg...Most ismét kényszerszüneten vagyunk, mától nincs tanítás az iskolákban, az egész országban, legjobb, ha az ember ki se megy a házból, nehogy összetalálkozzon egy vírussal. Így aztán nekiültem és varrtam...varrtam...varrtam...
6 megjegyzés:
Sokszor eszembe jutott, hogy ez is megtörtént veled. :( Akkor is borzalmas lehetett, ha kötögetéssel csaptad el az időt.
A tévéből értesültem az iskolák bezárásról. Persze, hogy egyből eszembe jutottál. Jó varrogatást jobbhiján.:)
Szép!
Én meg majd tanulok, tanulok meg tanulok......csak abban semmi kreativitás és utálom is nagyon!
Köszi Kaoka!
Süni, nézd meg jobban, nem ismerős az anyag? :-)Na csak tanuljál :-)
Nagyon ügyes vagy! :-D Pihenjél is!
Pont akkor utaztam át Szerbián, amikor felszálltak a gépek. Nem volt kellemes érzés mondhatnám, persze Neked nagyon komoly lehetett.
Hát elég félelmetes, ha a fejed fölött kering egy bombázó, célpontot keresve...tőlünk 15 km-re volt a legközelebbi találat, de rendszeresen itt zúgtak a fejünk felett
Megjegyzés küldése