Van egy kedves kollegám, olyan nagyranőtt gyerek, aki nemrég azzal az ötlettel állt elő, hogy szervezzünk nyáron nemezelőtábort. Apukájának ugyanis birkái vannak, és bár a gyapjú egyelőre a még a téli bundájukat képezi - szegények, hogy izzadhatnak - szóval a kollegám tiszta önzetlenségből felajánlotta, hogy feldolgozhatjuk e nemes anyagot. Na de nem minden hátsó szándék nélkül -magának is szeretne egy hatalmas takarót gyapjúból.Puszi Attila, ha erretévedsz:-))) Csak megmutatnám, hogy ezzel a kis tatyóval Andi egy teljes napig pancsolt...

Végre! Ezt vártam!Tavasz!!! Ma leltárba vettem, hogy a százhúsz cserép virágom közül hány élte túl a telet...hááát...mindenesetre örök optimistaként újrakezdem a kertészkedést...

hű, ezt én se hittem volna...talán nevet kéne változtatnom...
72 words

Speed test

Antoine de Saint-Exupery: Fohász



Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú
vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő
bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot
közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Viszlát tél, szevasz tavasz! Ja, és modellnek nem találtam hirtelen mást, mint a saját virsli ujjaimat...

Ma egy pillanatra úgy éreztem, hogy belefulladok a munkába, hirtelen olyan volt, mintha az összes hullám az én fejem fölött készülne összecsapni. Aztán gyorsan el is szégyeltem magam, örüljek, hogy van munkám, és csak szervezés kérdése az egész időbeosztásdi. (nini, nyelvújító lettem!) Szóval, gyorsan félretettem minden halaszthatatlan dolgom, és odaültem a varrógéphez. Csak, hogy kitisztuljon a fejem.Kitisztult.

Loptam néhány képet a falunk honlapjáról. Andi és Mimi zongora mellett, és egy pillanatkép Félixről

Megérkezett...menetrendszerűen...no nem a tavasz, csak a tavaszi fáradtság. Mától kb három hétig, ha alvajárót láttok az utcán, én vagyok az.Aludni szeretnék,aludni, legalább holnap délig, de ha jól meggondolom, egy kiadós alvásra legközelebb valamikor július közepén van remény. Na majd összekaparom magam valahogy....

Hogy Andi barátnői körében népszerűségi indexem hirtelen felívelésének van-e köze ahhoz, hogy újabban ellátom őket mobiltokokkal, nem tudom.Majd megkérdezem szociológus unokaöcsémet,ő ugyanis tudományosan eltudja nekem magyarázni, hogy is működnek a társadalom mozgató erői.Bár mindenhez ő sem ért, női gondokolkodásmódhoz meg pláne nem.Sőt mobiltokja sincs. Varrjak neki is egyet?

Három az egyben! Kedvenc filmem köritve kedvenc balladámmal, ráadásul kedvenc zeném szól! Ennyi élvezet egyszerre...el is méláztam rendesen...

Ezt meg kell mutatnom! Mia, Mila és Jelena!

Sohase gondoltam volna, hogy valaha megrendelés érkezik az én kis műveimre...pedig ez történt! A lányom osztálytársnője rendelt egy mobiltokot, a körösztlányom pedig egy tolltartót.Hááát...izgulok egy kicsit...remélem, tetszeni fog neki.

Ha valaki azt mondja két hónappal ezelőtt, hogy mániákusan belevetem magam a táskavarrásba, megkérdőjelezem az illető szellemi éppségét...nem tudom, mi történt velem, egyik táskát gyártom a másik után,én aki,még tűt se fogtam a kezembe, esetleg zoknistoppoláshoz. Némelyikkel az utcára is kimerészekedek...mármint táskával, nem zoknival :-) Mindenesetre szembe nem fog ilyen jönni, az biztos...

KáEs - avagy Közös Sütés Noémivel.A tanítványaim nagyon csodálkoztak a héten, amikor arról beszélgettünk, hogy mi nem, vagy alig nézünk tévét. Dehát tanítónéni mit csinálsz, ha nem tévézel? És mit csinálnak a gyerekeid? Miiit? Sorolni is hosszadalmas. Közösen kézimunkázunk, közösen sütkérezünk, játszunk, barkácsolunk, sétálunk, tornázunk....vagy egyszerűen csak ügyetlenkedünk...

Kávémeghívás mindenkinek, kiváltképpen Eszternek, aki játékán az anyagokat nyertem

Ha a rongyaink megérdemelnek egy újabb életet, miért is dobnánk ki a régi újságainkat? Szaggathat, téphet mindenki kedvére, pszichoterápiának se egy utolsó dolog...papírcetlik vödörbe, lubickoljatok ,aztán majd meglátjuk mi lesz belőletek!

Valaki kiszimatolta és elterjesztette, hogy orchideaimádó vagyok, úgyhogy már a harmadik orchideát kapom két nap lefolyása alatt.Mindhárom gyönyörű,nem győzök gyönyörködni bennük, persze a kedvencem továbbra is a bimbódobáló kényeske,akit három éve becézgetek, napi 16 órát fürdetem szikrázó fényben, de csak nem hajlandó virágozni. Talán most, ha látja, mi lehetett volna, ha nem dobja le a bimbóit....na, mindegy, virág nélkül is jóban vagyunk.Hanem, nem is ezért irok. Játékra hívott Kiseri.Mi jut eszembe a következő szavakról éppen.
könyv - Szabó Magda
cipő -Mikulás
zene -csönd
kenyér-szénhidrát
boldogság-gyerekek
tű-szalmakazal
álom-lebegés
mese-tündér
csillag-végtelen
testvér-a biztos pont

Az én szavaim pedig: szél, föld, hullám, kaktusz, víz, aranyhal, szikra, ébredés,illat, buborék. Akiket játékra hívok:Ágó, Anuka és Vbea

Elkészült a nagy mű! Ne sírjatok lyukas harisnyák, páratlan zoknik, kinyúlt pizsamák, megunt pólók...nemsokára szőnyeg lesz belőletek!

Mégiscsak érdemes volt felkelni...a diákaim ajándéka

Tud valaki kölcsönadni egy lakatlan szigetet néhány napra? Vészesen közeledik a nőnap, és én egyékbként is testileg-lelkileg megroggyanok az ünnepektől, a nőnaptól meg különösen...fárasztó dolog jó képet vágni a ki nem kerülhető giccsparádéhoz...

Kis lépés az emberiségnek, nagy lépés nekem...vagyis ez a valami már kezd táskára hasonlítani...Colette gyönyörűségei voltak rám inspiráló hatással, persze sok millió kilométerrel lemaradok az ő művei mögött.

Megint gyöngyök...és megint nem én csináltam...

A kislány a képen a nagymamám. Nem mondhatnám, hogy különösebben odavoltam érte gyerekkoromban. Szigorú volt és az öcsémet imádta mindenek felett. Miért van mégis, hogy az ő alkotásaival van tele a ház és mániákusan keresem a még fellelhető nyolcvan éve horgolt csodáit, hímzéseit? Miért van az, hogy egyre inkább magamon észlelem harminc éve elhangzott intéseit "este már nem kezdünk új dologba, pénteken se, vasárnap nincs munka..."Miért van az, hogy ma se merek ülve vasalni, mert mit szólna a mama? Miért van, hogy egyes emberek a síron túl is szemmel tartanak? De olyan jó, hogy vigyáznak ránk...

Ilyen egyszerű lenne táskát varrni? Persze, nem cipzáras, többrekeszes, fiókos csodára gondoltam, csak egy sima tatyóra...de én csináltam!Kirakom ide magam elé és gyönyörködök benne. Talán hordani is fogom...

Pancsoltam egy kicsit a színekkel. Majd meglátjuk, mi lesz belőle.

Ó, a kis mafla! Hamvazószerdára virágba borult a karácsonyi kaktuszom! Jó, jó, későn érő tipus, elnézzük neki. Sőt, mi több, csodájára járunk. Végre egy kis szín ebben a szürkeségben. Tud ez a virág valamit...

Jött, látott és győzött. Mármint az influenzavírus. Családomban pár napja ő az úr. Andi szegénykém,ha épp nem lázas, felül az ágyban, és gyöngyöket kér, meg gyöngyszövőgépet...az a gyanúm, hogy a gyógyszereket is beleszövi a karkötőkbe, csakhogy ne kelljen lenyelnie :-)

Történt, hogy a kolleganőmnek hármasikrei születtek. Szegénykém alig negyven kiló, és kihordott három hatalmas kislányt.Nekik varrogatok már egy ideje. Most még csak azt kell kivárni, hogy mindenki kigyógyuljon az influenzából és mehetünk babalátogatóba.

Akármekkora sebességre kapcsolok,szikrát hány a kötőtű a sebességtől, esély nincs, hogy egy pár zongorakesztyűt két napnál gyorsabban megkössek. De kész! Igaz, rögtön rendelés is érkezett a család többi tagjától...na mire ideér a tavasz, addigra mindenkinek lesz kesztyűje!

Tulajdonképpen átkellene gondolnom a koncepciót. Merthogy a saját munkáim igencsak vérszegények, viszont a gyerekeim alkotásai gyönyörűek.Vagy csak az anyai szemüvegen keresztül látom őket annak? Andi készítgetett a héten medálokat. A zongorakesztyű viszont még ujjatlanul lapul a sarokban...

Végre kisütött a nap! Rögtön jobban megy a munka. Mármint a téli homályban megbújt pókhálók vadászata. Pihenésképp pedig ötödik sebességbe kapcsoltam az ujjaim, mire Andi hazaér, egy zongorakesztyű fogja várni.

Ha tudnám, hogy honnan ez az állandó babrálási kényszer...tiz kéz van a szűkebb családomban, ebből Andié, Mimié és az enyém önálló életet él...vagyis egy pillanatra se tud leállni. Ha más nem, összetépett papírzsebkendő vagy kenyérmorzsa örlődik ujjaink között.Lehet, hogy Márk szamárfülei is ebből a mániából erednek? Melyik ős génjei örökítették az ujjainkba, hogy nem férnek a bőrükbe? Hogy lehetne ezt a dolgot kreatív irányba terelni? A képen Andi gyöngyei.

Először volt a párnacsata. Majd, miután a harc komolyra fordult,és minden párna a sarokban landolt,a lepedő is sorra került.Húzták, nyúzták, ráncigálták, és a végén egy hatalmas NYISSSZ majd néma csönd... a közepén kettéhasadt szegény.Némi dorgálás után szétszabdaltuk, festékbe mártottuk és ma faliképként született újjá.

Adva volt a madárka és egy kislány, aki sürgősen nesszeszerre vágyott.További adalék egy időhiányos anyuka, aki még a varrógépet is futólépésben hajtja. Hát ez lett belőle.

Nini, két napra teszem ki a lábam itthonról, és mire hazajövök, virágba borul az amarillisz!Gyönyörűszép!

Igazából én a telet szeretem. De ami sok, az már sok! Gyorsan varrtam egy napocskát,mert már látni se akarom ezt a csúnya felhőt itt fölöttünk. Igaz, nem tűnik úgy, hogy nagyon megijedt volna...grrrr...vagyis brrrrrrrrr....

A változatosság kedvéért íme egy mobiltartó. A hímzés Mimi munkája. Hét éves.

Fejlődök! Ez az első munkám, amiért vállveregetés járt saját magamnak,na meg egy kávé a jól végzett munka örömére. Csudaszép lett. Le is nyúlta rögtön a lányom. Az ötlet is saját, na jó, végignéztem előtte vagy ötven oldalt, hogy milyen egy szép tolltartó, mert hiába áll magas szinten a vizuális intelligenciám, addig még nem jutottam a fejlődésben, hogy szabásmintákat is szemrevételezzek.Lehet, hogy ezért hasonlit a remekművem a pisai ferde toronyra?

Ma szétnéztem a padláson, anyagok után kutatva.Nem olyan egyszerű az ember élete, ha olyan országban él,ahol a patchworkkést hirből se ismerik, és alaposan megnézik az üzletben, ha betér , hogy anyagokat akar vásárolni, csak úgy. Viszont a padlásunk egy kincsesbánya.Találtam is egy rakás szétszabdalni való gyönyörűséget... na igen, a férjem vőlegényszmokingjára nem merek ollót emelni, de viszont felfedeztem, hogy valamelyik elvetemült rokonnak hála rengeteg mintás sosehordott nyakkendője van. Talán nem fogja észrevenni, ha némelyik hamarosan reinkalnálódik...

Tavaszi a hangulatom, de még téli szinekben varrogatok. Szét kell néznem a rongyaim között...vagy szabjam szét valaki ruhatárát?:-)

Andi műve

Süss fel nap...

Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad.

Nyűdd szét díszeid - a szépség legyél te magad.

Feledd el mulatságaid - a vígság legyél te magad.

Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél te magad.

Pazarold el izmaid - az erő legyél te magad.

Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.

Űzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad.

Dúld fel hiedelmeid - a hit legyél te magad.

Törd át gátjaid - a világ legyél te magad.

Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél te magad.

Új tolltartó Andinak. Kicsit nagylányosra sikeredett...ja, hogy nagylány? Hűha, tényleg, 16 éves. Mikor nőtt ilyen nagyra? Észre se vettem...

Ugye milyen ügyes? És micsoda kis üzletasszony...Szóval most megszövöm ezt a szőnyeget, aztán kiülök a piacra és árulom. Még a te táskáidat is árulom anya. És veszünk anyagokat és szövök másik szőnyeget, jó?

Olyan édesek, az én kis kritikusaim. Soha nem mondanák, hogy hááát, ez nem sikerült, hanem "anya, én ilyent szeretnék, csak zöldben" vagy "csinálsz nekem kislányosat? Mert ez nagyon nagylányos..." Persze, hogy csinálok.Újabb mobiltartó.

Úgy kezdődött, hogy Ledanna egyszercsak berepült hozzám a madárkáival. Hogy hogyan csinálta nem tudom, kipp-kopp, egyszer csak ott volt a képernyőn,és egyetlen pillanat alatt megfertőzött.Én is, én is, én is akarok....hogy mit is? Hirtelen magam se tudtam...Blogot irni? Vagy gyönyörűségeket alkotni? Vagy egyszerűen csak szájtátva elmerülni a blogok tengerében? Hát azt hiszem, mind a hármat...legalábbis próbálkozom...hát nem sokra futotta eddig, de a lelkesedésem határtalan. Kezdetnek itt egy mobiltartó.Folyt. köv....remélem.