Mehet...

...a képzelt oviba Ancsur, és viheti magával képzelt barátait, Pinokkiót, Tigrist és Pumbát is...én meg megyek a nagyon is valóságos iskolámba, a nagyon is igazi elsősök fogadására. Végül is, jó, hogy újra szeptember van...

ovi...suli...

Ilyenkor, augusztus végén egy tanárnéninek az lenne a dolga, hogy belevesse magát a globális tantervek, havi tervek, óravázlatok tengerébe, és gyűjtöm is rá az erőt, de tényleg, ám ma fontos dolgom akadt. Annára és Énokra vigyáztam egész délelőtt, mert anyukájuk elment ügyintézni, ami nálunk azért nem egy pörgős dolog, így aztán volt időnk kibeszélgetni magunkat Annával - mármint amikor Énok nem vísitott éppen, mert megéhezik a gyerek még akkor is, amikor a hivatalban lefagy a rendszer...szóval Anna gyönyörűen kiszínezve elmesélte nekem, hogy ő ovis lesz szeptembertől, akkora lelkesedéssel, hogy én magam is elhittem, hogy már öt éves, nem pedig kettő.Így aztán ígértem neki egy ovis hátizsákot,amit biztos, hogy számon is fog kérni rajtam sürgősen.Félig már kész is van...

Közkívánatra...

...itt a labda. Hátha ettől lehiggad Nyafkamacska :-) Na, nem biztos, hogy mindenki ilyen ügyetlen...

Nemez és vigaszdíj

Nagy lelkesedéssel láttam neki a nemezelésnek,nem lehet az akkora tudomány, gondoltam.Biztos, ami biztos, utánaolvastam a neten,aztán alaplépéseket átugorva rögtön táskát akartam csinálni.Kb két órahosszáig pancsoltam a szappannal, gyúrtam, dagasztottam, aztán...lett belőle egy labda... nem egy mutogatnivaló példány :-(
De hogy el ne bőgjem magam, mint egy durcás kiskölök, kaptam ám vigaszdíjat!Most abban gyönyörködök...Na azt hiszem, nemezelő pályafutásomat ezzel befejeztem,viszont a körmeim gyönyörű tiszták lettek...

Limonádé

Egérke gondoskodott róla,hogy újra friss legyek és üde, kaptam egy nagy pohár limonádét. Köszi Egérke! Szétnéztem a nagyvilágban és úgy láttam ma mindenki limonádét iszik, de talán nem bánják a jelölteim,ha tőlem is kapnak egy pohárral.
Ők azok:
Juhizs,
Nyafkamacska,
PI,
Mammka,
Mamis,
Szera,
Luna,
Csutkailda,
Náncsi,
KicsiKató

ccsigatempó

Átmentem csigába, de tényleg. Olyan vagyok, mint egy lassított film, napok óta csak alszok,alszok, alszok.Nem tudom, ez a túlfeszített nyári tempó, vagy a pár napon belül beinduló suli miatt van, mindenesetre iszok egy kávét és kitámasztom a szemeim fogfiszkálóval...

PI-nek, szeretettel

Ő csuhé...

...én rongybaba...Vagy inkább kifacsart citrom...Vége a tábornak, mindenki elment, hullafáradt vagyok, de CSÖND van és NYUGALOM. A babát még a táborban csináltam Ilda tiszteletére,meg is szenvedtem vele alaposan.Nem olyan egyszerű ám csuhébabát készíteni...

Olvasmány

Cicurka...hivott meg az olvasmányos játékra. Jól fel is adta ezzel a leckét :-) Először úgy gondoltam, hogy előveszek valami nagyon komoly olvasmányt, mondjuk Goethe-összest :-), hogy komoly embernek tűnjek, de elhinné ezt rólam valaki, hogy ilyesmit olvasok egy nyolcvanszemélyes vendéglátás közepén? Hát az az igazság, hogy egy igazi ponyvaregényt olvasok, ha van két perc szabadidőm (nemigen) és akárhogy próbálom cenzurázni, de a 161.-ik oldalon az 5.-ik mondat igy hangzik:

"Mást se akartok, mint beszivni, aztán otthon megdugni a nőt, és utána elaludni."

Bocsi, de ez van :-) A könyv cime pedig: Egy év a Francban, szerzője Stephen Clarke.
Adom tovább a játékot bárkinek, akinek kedve van hozzá, mivel itt áll mögöttem a svéd vendégem és kéri vissza a laptopját, igy nincs időm gondolkozni,kit válasszak.

Holnaptól...

...a saját ágyamban alszok...a saját rigómat hallgatom...a saját házamat takaritom...csak a saját gyerekeim után takaritok...csak öt ember ruháit mosom...nohát...nem lesz ez kicsit unalmas?

Vendégsereg

Nem olyan egyszerű nyolcvan embert összeterelni egy fénykép erejéig,főleg, ha vízben lubickol a társaság...no de azért a többséget sikerült kicsalogatni, igaz, nem a fényképezés hírével, hanem az ebéd illatával.

A jövő gasztrobloggerei...

...kürtőskalácsot sütnek.Kissé kócosan, kissé maszatosan,sőt a fotós is elég nyúzott formában van, (ja, az én lennék), de a végeredmény isteni! Azt hiszem, itt az ideje újrakezdeni a fogyókúrámat...

Vendégek

Íme vendégeim listája:
két család Franciaországból
három család Németországból
két család Spanyolországból
egy család Urugvájból
egy család Szibériából
egy család Norvégiából
egy család Hollandiából
két család Horvátországból
két család Magyarországról
egy család Csehországból
két család Belgiumból
egy család Svédországból
egy család Szerbiából. Ja, ez mi vagyunk :-) Szóval összesen nyolcvan ember kívánságát lesem reggeltől-estig, de köszönöm, jól vagyok. Megyek is vissza.

Nem nyaralok,

dehogy! Csak az a szitu, hogy a meglevő hat vendégemhez érkezik még nyolcvan és az elkövetkező két hétben nemigen leszek.Azért majd benézek néha, mert már most jelentkeznek rajtam a blogelvonási tünetek...Ne sírjon senki, visszajövök :-)

Itt leszek:

REF

Teljes csőd...

Pedig olyan szépen indult a nap...gondoltam reggel, hogy gondos házigazdaként meglepem ébredező vendégeimet egy csésze illatos kávéval...nem is lett volna ezzel semmi baj, de tudtátok, hogy öntudatos európai ember bojkottálja a Nestlé cég termékeit az afrikai éhező csecsemők miatt? Hát én nem tudtam. A nagyvilág hírei nemigen jutnak el hozzám, az utcára se nagyon lépek ki mostanában,nemhogy szélesebb körben tájékozódnék... szóval felpakoltam a tálcát neszkávéval és tettem ezt Nescafé felíratú csészékben...hát a hatás leírhatatlan volt. Inkább nem mesélem el...:-(

Benő

Varró Dániel: Lecsöppenő Kecsöp Benő

Jöhet pogácsa, bableves,
veszedelem csak arra les,
ki melegszendvicset kajol -
figyelj te jól
reám:

Ha kérdik, kérsz-e szendvicset,
és azt mondod, hogy rendicsek,
soha ne kérj rá kecsöpöt,
mert lecsöpög,
le ám!

Lecsöppenő Kecsöp Benő,
a szendvicsen ő a bökkenő.
Lecsöppen ott, lecsöppen itt,
csupa kecsöp a bőrdzsekid.

Majszolhatsz bármi egyebet,
veszély csak akkor fenyeget,
ha a fogad hotdogra fáj,
hát készen állj,
komám!

Ha kérdik, kérsz-e hotdogot,
jobb, hogyha ezt megfontolod,
sose tetess rá kecsöpöt,
mert lecsöpög,
le ám!

Lecsöppenő Kecsöp Benő,
a hotdogon ő a bökkenő.
Lecsöppen itt, lecsöppen ott,
csupa kecsöp a farmerod.

Mert ő a göcs, a bökkenő,
az új ruhádra csöppenő,
talajt csöpögve megkenő
(holott a hőség rekkenő),
nincs más veszély, csak ő, csak ő:
Lecsöppenő Kecsöp Benő.

Már csak...

...egy karosszék hiányzik a teraszról, és a brunei császárral se cserélnék.A probléma csak az, hogy sikerült megint 120 cserép fölé növelnem az állományt és már egy sámlit se lehetne bepréselni a dzsungelbe.De azért olyan jó lenne néha kiüldögélni és lógatni a lábam...

De szeretnék macska lenni és befeküdni Áfonya és Ribizli mellé a bokor alá...ehhez képest ezerrel pörgök...

Mindenféle kedves vendég...

...három napig untig elég. Legalábbis erre mifelénk így tartja a népi bölcsesség. No de könyörgöm, mi van akkor, ha felhív a barátnőm Németországból és bejelenti, hogy holnapután érkezik három hétre három csemetéjével? Nem szép dolog, de az az igazság, hogy mérgelődtem egy kicsit, de aztán papírt-ceruzát vettem elő, és ahogy tanultuk anno pszichológiából, felirtam a jó oldalát is a dolognak.
1. ha valaki három hétre elmerészkedik hozzánk, az csakis azért teszi, mert kellemes emberkék vagyunk és jól érzi magát nálunk :-)
2. intenzív háromhetes nyelvtanfolyam öt embernek, ez már maga ötezer eurós megspórolás! :-)
3. mindannyian vegetariánusok, tehát gond nem lesz a kert rendben tartásával, szüret letudva.
4.három hét után megállapítom, hogy mégiscsak az én égedelem kölkeim a legislegjobban nevelt, legillemtudóbb, legkezelhetőbb skacok a világon!:-))))
5. a munkahelyemre mint boldogság szigetére vágyok vissza, ja egyébként is jó hely.
Szóval helyre tettem a dolgokat, optimistán nézek a jövőbe. A képen kettő a leendő vendégeim közül,amint tavaly épp megrohamoztak mesét követelve,hát nem aranyosak?

Közbotrány

Unalmas dolog a kemoterápia.Ezen a tényen az se változtat, ha az ember közeli hozzátartozójának vénájába csöpög a kotyvalék, várni kell néhány órácskát. Családtagnak a folyosón.Hát vártam is én,úgy másfél órát a negyven fokban, de egyszercsak minden cérna szakad, az én türelmem is véges, szóval szétnéztem sendén, jobbra-balra, kórházi viselkedési kódexet keresve, de miután nem találtam, kerestem egy nyugodt sarkot az udvarban és elővettem táskámból a túlélőcsomagként bekészített varrókészletemet, és hát....hímezni kezdtem. Elvégre nem tiltja a szabályzat, hogy várakozók kézimunkázzanak.Hát mit mondjak? A reakció frenetikus volt. Innentől kezdve nem volt olyan járókelő, aki ne nézett volna végig tetőtől talpig, az arckifejezésük mindenről árulkodott, csak nem elismerő tiszteletről. Ha a két épület között ballerinaruhában ugrálókötélen átbillegtem volna az egyik kéményről a másikra, úgy húsz méter magasságban, szerintem nem okoztam volna akkora feltűnést...