Sorsolás

Szülinapi adósságom törleszteném;ma végre volt egy szusszanásnyi időm, hogy kisorsoljak egy túltáplált macskát.Bár történtek kísérletek a bizottság lezsírozásához, fő a becsület :-)
Sayitame kérlek írd meg a címedet, hogy postázhassam!

Gombóc Artúr után szabadon :-)

Igazából én baknak készültem, csak azért lettem nyilas, mert anyukám nyolchónapos terhesen dobott egy hátast a félméteres hóban és másnap beindult a szülés.Azt se mulasztja el minden évben elmesélni a szülinapomon, hogy a szirénázó mentőautó előtt a hókotró ment,így sikerült valahogy kihúznunk a szülészetig. Hogy ennek a dolognak köze van-e ahhoz, hogy imádom a havat, nem tudom, mindenesetre teljesen mindegy, hogy kis pelyhes hó, nagy pelyhes hó, tapadós hó, locsogós hó, csikorgós hó, jéggéfagyott hó, hóvihar vagy csöndös hószálligózás,ez az idő nekem való! Alibinek meg mindig akad egy gyerek, akivel lehet szánkózni :-)

Szeni mama :-)

Mire jó, ha az ember félőrülten a napi munkahelyi gondoktól, éjszakai lomtalanításba kezd a padláson, mert a báránykaszámlálás nem segít az elalvásban? Ezt a takarót tizenhat éve varrtam Andinak, de teljesen megfeledkeztem róla.Kimosom, kicsit korrigálom, jó lesz Énoknak hempergőnek. Úgy emlékeztem, hogy nálam ez a patchwork-szerelem egy éve kezdődött, de hogy előtte is volt kreatív életem, valahogy törlődött az agyamból. Úgy látszik, nemhiába nevez engem kedves kollégám szeni mamának... :-)

ui. A problémám reggelre megoldódott :-))))))))))))))))))

Takaró üzembe állítva

De jó... :-) Ahogy a képet nézem, már én se fázok!

Buli van!

Ccsigaház ma egy éves lett! Ccsöndben ünneplek magamban, de azért, ha hagysz itt egy megjegyzést, ígérem, készítek egy kis ajándékot és kisorsolom. Mondjuk egy hét múlva. Ja, és figyelmetekbe ajánlom PI-t, akinek a blogja szintén ma egy éves!

Takaró Annának

Egész biztos, hogy méricskélhettem volna pontosabban, egész biztos, hogy szebb színeket is összeválogathattam volna,de az is biztos, hogy ettől több szeretetet nem tudtam volna belevarrni, minden egyes öltésénél a leendő tulajdonosra gondoltam, aki talán ma este már ezzel fog takarózni, ez az oka, hogy nem tudtam kivárni, hogy nappali fénynél lefényképezhessem.Álmodj szépeket Anna és remélem ez a takaró kárpótol azért, hogy apukád nem hoz Neked medvét Erdélyből. Vagy mégis?

Ez itt a reklám helye!

A képen PI legújabb kedvence látható, és blogján felhívást tett közzé, miszerint reklámozzuk egy kicsit az új honlapját. Szívesen megteszem, bár, hogy őszinte legyen, nem igazán vonzanak a motoros járművek...jó, jó, bevallom, van azért itt egy kis hátsó szándék is...Kitakarítasz Pisti? :-)

Díj Lidérckétől :-)))

De jólesett a pénteki zimankóban :-) Bár fel is adta rendesen a leckét...hét dolgot magamról? Nem lesz ez egy kicsit uncsi, kedves Lidércke?

1. Eredetileg némettanár vagyok, de úgy tizenhét éve az akkori dirim behívott az irodájába és közölte velem, hogy másnaptól én tanítom az angolt. Jó, jó, egyetlen kis probléma van csak,mondtam, hogy én egy szót se beszélek angolul. Hát, az nem probléma. Bevállalós vagyok, az igaz, kb két perc gondolkodás után igent mondtam. Tudtok annál nagyobb motivációt egy nyelv megtanulására, hogy harminc kamasz gyerek előtt kell eltitkolnod, hogy nem beszéled a nyelved amit tanítasz? Nekilendültem. Megtanultam. Mára már papirom is van róla :-)

2.Nem vagyok egy nagydumás, feltűnő meg végképp nem ,szórakoztató se különösképp, a héten mégis, amikor előbb hazaindultam a suliból,mint a többiek, egyik kolleganőm megjegyezte, hogy "mit lesz most velünk nélküled?". Hát ez jólesett.

3. Bármennyi mennyiségű olajbogyót meg tudnék enni avokádóval. Na, ez az a két dolog, ami nem terem meg errefelé...:-(

4.Adventben és nagyböjtben, tehát jó két és fél hónapig nem eszek csokit, azt vonva meg magamtól, amit legjobban szeretek. Ebből következik, hogy az év többi tíz hónapjában csak csokit eszek...

5. Nagyon nem megy nekem a számolás, de van egy drága osztályfőnök párom, aki mindent kiszámol nekem, le is rajzolja, ha kell :-) Cserébe én mindent elintézek, amit ő nem szeret.

6.Imádom Szabó Magdát, és minden fellelhető könyvét fejből tudom. Most épp az Ókút a soros.

7.A Mikulás egyszer vöröshagymát tett a csizmámba, és onnantól kezdve azt hittem magamról, hogy rossz gyerek vagyok...

Adom tovább a díjat mmmartanak, aki blogjának születésénél én is kicsit bábáskodtam :-),

fxtinának, aki megígérte, hogy megtanít horgolni, mert őt az anyukája tanította, akit viszont az én nagymamám tanított :-)

Beának,, aki lassan visszatér drága Énok és Anna mellől kreativkodni

Carrienek, aki hasonló cipőben jár, mint Bea, főleg, mert egy napon szültek :-)

Catnek, mert olyan dinka :-)

Körminek,mert olyan körmis :-)

Ritának, mert olyan Ritás :-)

Törhetitek a fejeteket lányok :-)))

Fő az optimizmus! De mindig?

Hogyan reagáljon az ember, ha a városban tanuló gyereke kezéből, este,hazafelé menet kitépik a táskát és elrohannak vele? Történhetett volna sokkal rosszabbul is, végülis,így két nap távlatából nem is hangzik már annyira szörnyűen. (vagy mégis?) Mindennapos dolog,kikapták a kezéből, elszaladtak vele, ennyi. Ami maradt, egy zokogó gyerek, akinek szerencsére a telefon a kezében volt, így rögtön segítséget kérhetett. Hanem, hogy mennyire viszonylagos a vesztesség...a pénzről nem beszél senki. Nem sok volt benne. Viszont a Bartók kotta! Apukája ezmiatt idegeskedik.A BARTÓK KOTTA!!! Andi azért, mert sose fogja megtudni, hogy a Szunnyadó gyilkosokban ki a tettes, még három oldal hiányzott, hogy kiolvassa...tankönyvek, füzetek elveszítése nem olyan tragédia, lakáskulcs pótolható.Tegnap kaptam egy sms-t tőle."Varrsz nekem másik tolltartót?" És én, aki nem egykönnyen hatódok meg, hirtelen a könnyeimmel kezdtem küszködni...varrtam.

Ui. a közepső részt Andi hímezte a téli szünetben, csak miután megvarrtam, lefényképzetem, jöttem rá, hogy ez egy halacska akar lenni, csak fordítva állítottam össze. Hát igen, ez vagyok én...

Ajándékot kaptam!

Beától! Zsepitartót, amire nagy szükségem van, mert sehova nem indulok el legalább három csomag papírzsepi nélkül, sőt még textilzsebkendőt is használok, amin sokan csodálkoznak is, mert még életükben nem láttak olyant :-) Rosszabb napjaimon úgy érzem, allergiás vagyok az egész világra...ja, és lakatlan szigetre vinnék magammal három liter orrcseppet. Jut eszembe, tud valaki tanácsot adni, hogy lehet leszokni az orrcseppfüggőségről?

Ha nincs ló...

...jó a szamár is :-) Avagy Kókusz, az unokaöcsém macskája egy kis gyöngédségre vágyik...

Beindultam...

Amióta újra mozgatható a lábam, szinte le se veszem a varrógép pedáljáról. Először faliképet szerettem volna csinálni, de mivel nem az alapos tervek embere vagyok, spontán ötlettől vezérelve úgy döntöttem, hogy legyen inkább Annának egy új takarója, ha már a szülei által vásárolt drága Dormeot kénytelen apukája használni, mert a kisasszonynak nem tetszik. Már majdnem kész az összes blokk, de csak egy cicásat mutatok meg egyelőre.



Ezenkivül készülőben van egy fekete kötött mellény, mert a nagy téli lomtalanító akcióm alatt rájöttem, hogy egyetlen elegáns téli cuccom sincs, nem mintha nem lenne nekem tökéletesen elég a két farmerom, három pulcsim meg egy pár bakancsom, de mégis, néha fel kéne öltözni. Arra viszont lusta vagyok, hogy vásárolgassak. (ja, pénzem sincs...) Az esték meg hosszúak...olvasás közben, de pláne, tévénézés közben meg muszáj lefoglalni az unatkozó ujjaimat. Jó, jó kicsit zajos a kötőtűk csattogása, de a szomszédok még nem kopogtak át a falon :-)

Kifáradtam...

Nem való nekem ez a pihenés-project, úgy kifáradtam az elmúlt két hétben a semmittevésbe, hogy kénytelen vagyok a téli szünet maradék egy hetében belevetni magam a munkába, hogy kipihenjem a pihenést. Bonyolult? Á.... :-)

Boldog új évet!

Köszönöm, hogy velem voltatok egész évben!

Majdnem...

Ami tavaly nem sikerült, az idén majdnem, húsvét helyett karácsonykor virágzik!Hát versenyt futottunk az idővel rendesen... Hajrá karácsonyi kaktusz!

Boldog Karácsonyt kívánok minden idetévedőnek, és ha netalán éhes lennél, betérhetsz egy kis mézeskalácsra :-)

Pech...

Nem kell idegeskedni, nem földrengés rázta meg Észak-Bácskát tegnap, azt, hogy a szeizmológiai mutatók mégis kilengtek, az okozta, hogy én estem egy hatalmasat.Ma reggelre, egyébként se nádszálkarcsú térdem hatalmasra dagadt és nemigen akart engedelmeskedni a parancsnoknak, vagyis nekem.A suliból pedig drága dirim elzavart (mi az, hogy zavart, elvitetett!Ismer engem, tudja, hogy magamtól nem mennék) a kedves doki nénihez, aki megállapította, hogy törés nincs, de csak pihenjek, jegeljem, borogassam.Házimunkától is eltiltott, de a varrást nem említette (hihi, nem is tudja), így aztán padlógázzal nekiestem életem első megrendelésének,igaz, fogaim összeszorítva a fájdalomtól, bár mire kész lett, besötétedett, így a fénykép nem tökéletes,de a mű maga igen. (majdnem). Na most akkor jöhet a jegelés...

Angyalkák

Angyalkákat varrogatok mostanában és amilyen őrült napjaim vannak, bizony jól jönne nekem is néhány szabadnapos őrangyal erősítésként, sőt kérnék egy extrát is,a számítógépemnek, mert napok óta használhatatlanná tette egy vírus :-(

Változtatás nélkül

Innen...

Nem volt hiába semmi sem.
Igaz, kicsit fáradt vagyok,
acélkerék is megkopik,
hogyha szüntelen csak forog.
Kopik, kopik, de fényesül,
nem fogja be a rozsda sem,
csiszolja minden mozdulat,
s forog, forog ezüstösen.

Igaz, kicsit fáradt vagyok,
nem adnak ingyen semmit ám,
voltak keserves napjaim,
és rengeteg dúlt éjszakám.
Amíg egy gyermek nagyra nő,
bizony, egyet-mást tenni kell,
legalább így az életem
nem múlt el csip-csup semmivel.

Ránézek nagy fiamra, és
egyszerre oly üde vagyok,
hogy a szemem harmatgyöngyös,
hajnali rét gyanánt ragyog,
s leánykám, mint a Március,
rügyekbe zárt kölyöktavasz...
őt nézem és bimbókorom,
újra fölöttem sugaraz.

Nem siratom tűnt éveim,
hiszen az idő úgysem áll,
csak aki meddőségekben élt,
azé a vénség, rút halál.
Szánom az ínyenc élvezőt,
csömörnél mása nem marad,
koldus, ki mit sem áldozott,
s nem gyűjtött mást, csak aranyat.

Igaz, egy kicsit fáradt vagyok,
nehéz a toll is néhanap,
de a lehalkult szívverés
fiam szívén erőre kap,
szépségem múlik - nem sírok,
leánykám arcán tündököl,
szinte sok is, e két gyerek,
mily roppant kincset örököl.

Nem volt hiába semmi sem,
bár néhanap békétlenül
lázongtam, hisz' nem tudtam én,
hogy ürmöm mézzé édesül...
Sokat fizettem? Nem tudom,
hiszen mindennek ára van...
ezerszer újra kezdeném
alázatosan, boldogan.
(Várnai Zseni)


Az Ady Endre Kísérleti Általános Iskola vezetősége, a tanártársak, munkatársak, diákok és minden barát nevében búcsúzom Marikától, iskolánk megbecsült dolgozójától. 1991. szeptember 18-a óta tanította, nevelte, oktatta a kisdiákokat. 2oo4-től 2oo8-ig pedig szakszervezeti vezető is volt.
Elhagyott minket egy jóbarát, egy kolléga, a Tanító néni. Mi, akik szerettük, most együtt vagyunk, hogy búcsúzzunk Tőle. Mi, akik szerettük, megrendülten vettük tudomásul a hírt, hogy nincs tovább, hogy a küzdelemnek vége. Pedig vele együtt reménykedtünk mindannyian. Ha sokszor úgy is éreztem, úgy is éreztük, hogy feladta, hogy nem akar tovább szenvedni, mindig jött egy újabb reménysugár, egy újabb lehetőség, melyben hittünk. És láttuk őt járókerettel bejönni az iskolába, láttuk őt újra mosolyogni, láttuk őt fájdalmak között, de mindig is hittük, hogy amilyen váratlanul elment tőlünk, olyan váratlanul fogja velünk folytatni ismét. És egy pillanatra sem tudtuk elhinni, hogy nincs mentség. Hogy soha többé már nem jössz vissza közénk.
Vannak pillanatok, melyeket szeretnénk nem megélni, és vannak helyzetek, melyek nélkül könnyebb lenne az életünk. Vannak emberek, akik nélkül nem tudunk élni, és vannak barátaink, akik nélkül mi magunk sem léteznénk. Vannak helyzetek, amikor könnyebb lenne nem beszélnünk, és vannak helyzetek, amikor beszélnünk kell, annak ellenére, hogy legszívesebben csak hallgatnánk. Vannak emberek, akik elvesztésével önmagun egy részét is elveszítjük, és vagyunk mi, akiknek tovább kell élnünk, hogy az ő emléküket megőrizzük.
Mit is mondtál? Hogy karácsonykor, ha tolókocsiban is, de begurulsz az új iskolakapun... Nemsokára karácsony, és sajnos soha többé nem léped át a kaput. És az adventi koszorún, amikor meggyújtjuk a gyertyát, érted is gyújtottunk egyet. Különösen értékes ember voltál. Igazi tanító. Januárban lettél volna 43 éves. Kimondani is nagyon fáj. És most megrendült szívvel állunk az emléked előtt. Tudom, hogy nem vagyok képes, hogy méltóképpen szavakba öntsem azt az érzést, melyet megérdemelnél. Pedig szükségem lenne rá, azért is, mert Te mindig a tökéletességre, a teljességre törekedtél. Munkád során sokszor voltál osztályfőnök: anyai szeretet, tanítványaidért való aggódás jellemezte munkád. Mindig is vallottad: ha újra születnél, akkor is pedagógus lennél! És igazi pedagógus voltál, mert nem csupán matematikára, természetre tanítottad diákjaid, hanem egyúttal nevelted is őket. Derűs, de tiszteletet parancsoló egyéniséged minden pedagógiai helyzeten átsegítettett. Akkor, amikor a gyerekeink szinte észrevétlenül tanultak meg írni, olvasni, számolni, még nem tudtuk, amit ma már igen, hogy ahhoz, hogy ez így legyen, valakinek a munkája kell. A valakié, a Tiéd, a Marika tanító nénié.
És végig tanítottál. Az utolsó pillanatig. Akkor is, amikor a valóságban már nem voltál az osztályteremben. Utolsó mondataid is hozzánk szóltak: a kollégákhoz, a negyedikesekhez, a nyolcadikosoknhoz, volt diákjaidhoz.
És nagyon büszke voltál gyerekeidre. Mindig mesélted, hogy emberré, az életre neveled őket. És ez sikerült is.
Juhász Máriát iskolánk saját halottjának tekinti.
Marika, hiányozni fogsz nagyon. Nyugodj békében.

Negyvennél kezdődik?

Nem tudom, de nekem ma nagyon jó napom volt...bár rosszul indult, mert reggel majdnem elütöttek az iskola előtt, de aztán mindenféle mesebeli dolgok történtek velem, kezdve onnan, hogy a fél világ közreműködésével eltérítettek, én meg gyanútlanul besétáltam a csapdába, aztán, miután óvatosabbra vettem a figurát,a világ másik felének aszisztálásával elraboltak, hogy aztán bulit csapjanak nekem...kótyagos is vagyok egy kicsit, azt hiszem...KÖSZÖNÖM!

Mikulás

Kis tanítványom elmélázott a héten..."szerintem a mama teszi a csizmába az ajándékot...de nem mondom meg, hogy tudom, hadd örüljön"...mit lehet erre válaszolni? Vagy nem is várt választ a kis drága? Remélem, ma örül a mama :-) És remélem, hogy Anna és Énok is örülnek a kis ajándéknak, amit épp most kézbesít nekik az én három kis Mikulásom, akiket viszont már nem lehet átverni...kissé elkapkodtam a varrást, de tegnap az erre betáblázott időmben bébiszitterest játszottam, egyik kezemben Énok, másikban Anna, közben egy harmadik nagylánynak magyaráztam a passiv rejtelmeit az angol nyelvtanban. Minden vagyok mostanában, csak nem passzív :-)

Karácsonyi díj, juhé!

Díjat kaptam Máriától! Nagyon köszönöm, és a kedves szavait is, miszerint rutinszerűen írja be a címem, nohát!
Nagyjából egész délután azon gondolkozom, kinek adjam tovább,nehéz szülés...talán legyen most Öltögető Lidércke, aki címe nálam is rutinmozdulat, Cicurka,akitől annyit tanultam, és Luna, akivel oly sok közös tulajdonságunk van...Nohát, a nagy linkelgetés közben vettem észre, hogy közben Lunától is kaptam egy ugyanilyen díjat, mondom, hogy sok a közös :-) Köszi mindkettőtöknek!

Angyalka

Legalább tíz éve készülök karácsony táján angyalkákkal feldísziteni a házat - de csak az ördögfiókák szaporodnak :-) - ha nagy nehezen sikerül is összehozni egyet, biztos, hogy elajándékozom....az ötletet az "A Passion for Patchwork" a könyvből vettem,letölthető innen.

Beszorult Énok!

De úgy tűnik, nem klausztrofóbiás :-)