Mire jó, ha az ember félőrülten a napi munkahelyi gondoktól, éjszakai lomtalanításba kezd a padláson, mert a báránykaszámlálás nem segít az elalvásban? Ezt a takarót tizenhat éve varrtam Andinak, de teljesen megfeledkeztem róla.Kimosom, kicsit korrigálom, jó lesz Énoknak hempergőnek. Úgy emlékeztem, hogy nálam ez a patchwork-szerelem egy éve kezdődött, de hogy előtte is volt kreatív életem, valahogy törlődött az agyamból. Úgy látszik, nemhiába nevez engem kedves kollégám szeni mamának... :-)
ui. A problémám reggelre megoldódott :-))))))))))))))))))
7 megjegyzés:
Ezt hogy tudtad elfelejteni? Szuper! :)
Úgy szeretem ezeket a régi-emlékű takarókat! Annyi minden fűződik hozzájuk!Lányod nem szeretné vissza magának?
még nem tud róla, hogy megtaláltam, különben is kicsit túlméretes hozzá :-)
én is jártam így már, hogy rá-rácsodálkoztam egy-két cuccra, sajnos nem "késztermékekre" ;-)
Én is feledékeny vagyok, de azért ezt nem tudom hogy sikerült elfeledned... :D Nagyon szép! És Annácska takarója is.
Ez tényleg nagyon szép takaró. Ha erre jársz ugorj be, mert a nagymamám megint küldött néhány anyagdarabot :o)
repülök :-)
Megjegyzés küldése