Hiszti...

Ritkán élek a nők évezredes fegyverével, tényleg ritkán, de tegnap este muszáj volt. Sőt erősítésnek csatlakozott hozzám Noémi,így aztán ketten csak elértük, amit akartunk. De kezdem az elején.Estefelé vettem észre, hogy csak egy macskám van, vagyis Ribizli nem jön elő, akármilyen illatok is terjengenek a tányérkájából. Hívtuk, csalogattuk, nézelődtünk, semmi. Mígnem egyszer, úgy tíz óra magasságában, eszembe jutott, hiszen a jámbor jószág elkísért az üzletbe, és halványan rémlik, hogy az utcánkban levő imaház előtt megállt,és hallgatta a kiszűrödő éneket. Úgy látszik, muzikális a macska, merthogy be is ment, így utólag rekonstruálva az esetet. A jámbor hívők pedig a szertartás után elhúztak, ott hagyva bezárva a szerencsétlen Ribizlit. Rohantunk is a kapuhoz Mimivel, tényleg, Ribizli ott nyávogott a másik oldalon. Hirtelen a Kínai nagyfal is bevehetőbb akadálynak is tűnt, mint kiszabadítani szegénykémet...Noémi,, rögtön riasztotta apukáját, aki jött is, de valahogy nem mutatott hozzánk hasonló empátiát.Mit tesz ilyenkor egy okos nő? Hát igen, jöhet a hiszti! Dupla hiszti!Úgyhogy szegény ember kénytelen volt áthozni a létrát, betörő módjára bemászni a falon, superman módjára kiszabadítani a szegény állatot, majd zorro módjára diadalittasan lekecmeregni a létrán...aki ismeri, bevizualizálhatja. Díjnyertes alkotást készíthettem volna a vicces videók műsorba..

Táska

Olyan közel lakok az iskolához, hogy még a biciklit se érdemes előkotorni a garázsból, így aztán mindennap megteszek négyszer háromszáz métert könyvekkel megpakolva. Ezért gondoltam, hogy épp ideje, hogy varrjak magamnak egy óriási táskát minimum vitorlavászonból, hogy a cipekedéshez valami esztétikai élvezet is társuljon.Szerencsére a családban akad, aki kihízta a tavalyi farmerjét ( nem én :-)), így aztán ő esett áldozatul kreativ tombolásomnak.(mármint a nadrág). Kicsit elszabtam, kisebb lett, mint ahogy terveztem, de azért egészen meg vagyok elégedve a végtermékkel. Az egyetlen probléma, hogy ma esik az eső,így a beavató séta hétfőre tolódik...

Áfonya, gyere haza!!!

Először azt gondoltam, csak világot látni indult a szomszédságba...hadd önállósodjon a macska...De már három napja nyoma sincs!!!Vagy nem vagyok elég jó gazdi és továbbállt? Nem doromboltam neki eleget? ÁÁÁÁFOOONYAAAAAAAAAAAAAAAAAA!!!!

Agyrepesztő...

fejfájásra zenével gyógyítgatom magam...

Helyesbítés

Egy kedves olvasóm figyelmeztetett rá, hogy Pavarotti két éve már sajnos csak az égi vadászmezőkön énekelget és szíveskedjek az előző megjegyzésemben conjunctivus plusquamperfektusra módosítani az írigyel igét. (Ó boldog idők, amikor a legnagyobb problémám az volt, hogyan maradni észrevétlenül a latintanárnő előtt felelés idején...)
Szóval korrigálok kedves Mmucus,csak, hogy tudjad, hogy nem véletlen a jelen idő, mert Pavarotti számomra ÖRÖKKÉ ÉL.

Szilvauralom

Mára Szilva teljesen átvette az irányítást a ház népe fölött. Nemhiába van olyan diktátoros bajusza...reggel fél ötkor ugraszt ki az ágyból, mert olyan hangerővel követeli a reggelit, hogy Pavarotti is megírigyelte volna...langyos tej, nem akármilyen, csak 24 fokost hajlandó meginni az uraság.És csak a saját tányérkájából, Ribizlié, Áfonyáé nem kell.Ezután pedig ötpercenként újabb áriára fakad,mi pedig ugrunk, hogy kívánságait teljesitsük...hát ez van jelenleg...tegnap este Andi megkérdezte, hogy anya, te mért varrogatsz mostanában csak macskákat? Jé, tényleg, miért is? Észre se vettem....behálóztak.

Most akkor mi legyen...

Ki tudna ellenállni egy ilyen gyönyörűségnek...valaki reggelre betette az udvarunkba, de elég sokáig tartott, mire rájöttünk,honnan jön a nyarvogás.Áfonya és Ribizli teli pocakkal szúnyókáltak, de a kétségbeesett nyivákolás egyre csak erősödött, mígnem Noémi rájött, hogy a szilvafa nyarvog.De hát már van két macskánk...igaz, ahol kettő elfér, van hely a harmadiknak is...elég nagy az udvar...de nem sok három macska egy helyen?Jelenleg csatát vívok saját magammal, hogy nehogy megszeressem a kis gombócot, de azt hiszem, ez vesztes csata. Eldőlt.Megyek, megdajkálom én is...

Táska Énoknak

Eredetileg világoskék színben kezdtem el drága kis unokaöcsikémnek táskát varrni, aztán az állam is leesett, amikor a szülei libakakizöld (bocsi, lehet ezt másként mondani?) babakocsit vettek neki.Kénytelen voltam feltúrni az összes anyagomat, de csak nem találtam hozzáillő színt,így nekiálltam és addig festettem, kevergettem a színeket, amíg ez lett belőle. Nekem nagyon tetszik, remélem Énoknak is fog, és kapok érte egy csábos mosolyt :-)

Ultimátum

Tegnap családom rendszeretőbbik fele ultimátumot intézett hozzám, hogy ha nem rakodok össze a varrósarkomban, akkor az összes anyagom a padláson találja magát, vagyis az az nagyjából annyit jelent, hogy soha többé nem látom viszont őket.Én igazából csak az élet két területén tudok tökéletes rendet tartani, az egyik az angol igeidők szövevénye a szürkeállományomban, a másik a német jelzői ragozás ugyanott, és tulajdonképpen igaz, hogy rettenetes kupi volt a varrósarkom környékén, mégis telefutott a szemem könnyel,hogy kreativitásom ennyire nem talál megértésre. Már akartam volna, mondani, hogy "majd", de aztán felmértem a helyzet komolyságát és úgy döntöttem, jobb lesz, ha rendet rakok. Ami végül is nem bizonyult rossz ötletnek, mert megtaláltam például a múlt télen vett tűkészletemet, a Twighlight 23.-ik oldalát (ja, kinyomtattam az egész könyvet), a kedvenc bögrémet beágyazva vatelin közé,sőt Márk odarejtette a tavalyi sikertelen biológiatesztjét is.(Jó taktika :-))Lényeg, hogy ma rend van, csillog, villog az egész sarok. Vagyis mindez már múlt időben, mert nem tudtam megállni, hogy ne varrjak gyorsan egy tolltartót Ági szülinapjára.

Kavicsok

Kaoka blogszülinapja alkalmából kavicsos játékot hirdetett.Már régesrégen gyűjtöm a kavicsokat, de semmi kreativat nem készítek belőlük,sziklakertemben kapnak helyet. Vagy az is kreativitásnak számít, Kaoka? Mindegyiknek története van,mesélni tudnának...

Vénasszonyok nyara

Hogy én mennyire imádom a szeptembert! A január nem jelent számomra semmit,az újévvárás se, már este tízkor alszok december 31.-én,de a szeptember!Minden újból kezdődik, és ezer új lehetőség meg új próbatétel! Na meg a fogadalmaim, amiket aztán vagy be tartok, vagy nem, de mondjuk, úgy márciusig mindenképp.És ez a gyönyörű idő ráadásként! Meg a színek! Meg az ízek! Vagy lehet, hogy már én is vénasszonykorba érek lassan, onnan ez az imádat...?

Van valaki...

... akinek nevét nem jegyzik a hősök között a történelemkönyvek,nem fog érdemrendet kapni a köztársasági elnöktől,utcatáblák se viselik a nevét,de én csupa nagybetüvel ejtem a nevét,mert ő az, aki beteg cicákat szed fel az utcán, hazaviszi a spájzba, és addig ápolgatja őket, amig plakátra való gyönyörüséget nevel belőlük. Szerintem a saját szájától vonja meg a finomságokat, csak, hogy a cicusok jóllakjanak. De itt még nem ér véget a történet, addig keresgél, amig megtalálja az ideális gazdát a kis jószágnak, sőt nyomon követi további sorsát. Tudjátok ki az? A nevét már kinyomoztam, most egy cimet kérek, hogy ez a cica is odataláljon hozzá :-)

Na akkor...

...mától nincs lazsálás, nincs hétig alvás, nincs elbambulás, nincs délutáni szunya, munka jön, ezerrel. Végre :-)

Mehet...

...a képzelt oviba Ancsur, és viheti magával képzelt barátait, Pinokkiót, Tigrist és Pumbát is...én meg megyek a nagyon is valóságos iskolámba, a nagyon is igazi elsősök fogadására. Végül is, jó, hogy újra szeptember van...

ovi...suli...

Ilyenkor, augusztus végén egy tanárnéninek az lenne a dolga, hogy belevesse magát a globális tantervek, havi tervek, óravázlatok tengerébe, és gyűjtöm is rá az erőt, de tényleg, ám ma fontos dolgom akadt. Annára és Énokra vigyáztam egész délelőtt, mert anyukájuk elment ügyintézni, ami nálunk azért nem egy pörgős dolog, így aztán volt időnk kibeszélgetni magunkat Annával - mármint amikor Énok nem vísitott éppen, mert megéhezik a gyerek még akkor is, amikor a hivatalban lefagy a rendszer...szóval Anna gyönyörűen kiszínezve elmesélte nekem, hogy ő ovis lesz szeptembertől, akkora lelkesedéssel, hogy én magam is elhittem, hogy már öt éves, nem pedig kettő.Így aztán ígértem neki egy ovis hátizsákot,amit biztos, hogy számon is fog kérni rajtam sürgősen.Félig már kész is van...

Közkívánatra...

...itt a labda. Hátha ettől lehiggad Nyafkamacska :-) Na, nem biztos, hogy mindenki ilyen ügyetlen...

Nemez és vigaszdíj

Nagy lelkesedéssel láttam neki a nemezelésnek,nem lehet az akkora tudomány, gondoltam.Biztos, ami biztos, utánaolvastam a neten,aztán alaplépéseket átugorva rögtön táskát akartam csinálni.Kb két órahosszáig pancsoltam a szappannal, gyúrtam, dagasztottam, aztán...lett belőle egy labda... nem egy mutogatnivaló példány :-(
De hogy el ne bőgjem magam, mint egy durcás kiskölök, kaptam ám vigaszdíjat!Most abban gyönyörködök...Na azt hiszem, nemezelő pályafutásomat ezzel befejeztem,viszont a körmeim gyönyörű tiszták lettek...

Limonádé

Egérke gondoskodott róla,hogy újra friss legyek és üde, kaptam egy nagy pohár limonádét. Köszi Egérke! Szétnéztem a nagyvilágban és úgy láttam ma mindenki limonádét iszik, de talán nem bánják a jelölteim,ha tőlem is kapnak egy pohárral.
Ők azok:
Juhizs,
Nyafkamacska,
PI,
Mammka,
Mamis,
Szera,
Luna,
Csutkailda,
Náncsi,
KicsiKató

ccsigatempó

Átmentem csigába, de tényleg. Olyan vagyok, mint egy lassított film, napok óta csak alszok,alszok, alszok.Nem tudom, ez a túlfeszített nyári tempó, vagy a pár napon belül beinduló suli miatt van, mindenesetre iszok egy kávét és kitámasztom a szemeim fogfiszkálóval...

PI-nek, szeretettel

Ő csuhé...

...én rongybaba...Vagy inkább kifacsart citrom...Vége a tábornak, mindenki elment, hullafáradt vagyok, de CSÖND van és NYUGALOM. A babát még a táborban csináltam Ilda tiszteletére,meg is szenvedtem vele alaposan.Nem olyan egyszerű ám csuhébabát készíteni...

Olvasmány

Cicurka...hivott meg az olvasmányos játékra. Jól fel is adta ezzel a leckét :-) Először úgy gondoltam, hogy előveszek valami nagyon komoly olvasmányt, mondjuk Goethe-összest :-), hogy komoly embernek tűnjek, de elhinné ezt rólam valaki, hogy ilyesmit olvasok egy nyolcvanszemélyes vendéglátás közepén? Hát az az igazság, hogy egy igazi ponyvaregényt olvasok, ha van két perc szabadidőm (nemigen) és akárhogy próbálom cenzurázni, de a 161.-ik oldalon az 5.-ik mondat igy hangzik:

"Mást se akartok, mint beszivni, aztán otthon megdugni a nőt, és utána elaludni."

Bocsi, de ez van :-) A könyv cime pedig: Egy év a Francban, szerzője Stephen Clarke.
Adom tovább a játékot bárkinek, akinek kedve van hozzá, mivel itt áll mögöttem a svéd vendégem és kéri vissza a laptopját, igy nincs időm gondolkozni,kit válasszak.

Holnaptól...

...a saját ágyamban alszok...a saját rigómat hallgatom...a saját házamat takaritom...csak a saját gyerekeim után takaritok...csak öt ember ruháit mosom...nohát...nem lesz ez kicsit unalmas?

Vendégsereg

Nem olyan egyszerű nyolcvan embert összeterelni egy fénykép erejéig,főleg, ha vízben lubickol a társaság...no de azért a többséget sikerült kicsalogatni, igaz, nem a fényképezés hírével, hanem az ebéd illatával.

A jövő gasztrobloggerei...

...kürtőskalácsot sütnek.Kissé kócosan, kissé maszatosan,sőt a fotós is elég nyúzott formában van, (ja, az én lennék), de a végeredmény isteni! Azt hiszem, itt az ideje újrakezdeni a fogyókúrámat...

Vendégek

Íme vendégeim listája:
két család Franciaországból
három család Németországból
két család Spanyolországból
egy család Urugvájból
egy család Szibériából
egy család Norvégiából
egy család Hollandiából
két család Horvátországból
két család Magyarországról
egy család Csehországból
két család Belgiumból
egy család Svédországból
egy család Szerbiából. Ja, ez mi vagyunk :-) Szóval összesen nyolcvan ember kívánságát lesem reggeltől-estig, de köszönöm, jól vagyok. Megyek is vissza.

Nem nyaralok,

dehogy! Csak az a szitu, hogy a meglevő hat vendégemhez érkezik még nyolcvan és az elkövetkező két hétben nemigen leszek.Azért majd benézek néha, mert már most jelentkeznek rajtam a blogelvonási tünetek...Ne sírjon senki, visszajövök :-)

Itt leszek:

REF

Teljes csőd...

Pedig olyan szépen indult a nap...gondoltam reggel, hogy gondos házigazdaként meglepem ébredező vendégeimet egy csésze illatos kávéval...nem is lett volna ezzel semmi baj, de tudtátok, hogy öntudatos európai ember bojkottálja a Nestlé cég termékeit az afrikai éhező csecsemők miatt? Hát én nem tudtam. A nagyvilág hírei nemigen jutnak el hozzám, az utcára se nagyon lépek ki mostanában,nemhogy szélesebb körben tájékozódnék... szóval felpakoltam a tálcát neszkávéval és tettem ezt Nescafé felíratú csészékben...hát a hatás leírhatatlan volt. Inkább nem mesélem el...:-(