Szülünk

....vagyis csak a sógornőm szül, illetve remélem, hogy még ma szül, húszperces fájásai vannak. Sajnos nem indult be magától a dolog, infúziót kap, tapasztalatból tudom, mi a különbség a mesterségesen indított és a spontánul induló szülés között. Hát nem irigylem szegénykémet. Kitartás Bea!

http://www.panoramio.com/user/2099153

Idegen tollak már megint...Andi szőtte tatyó.

Boldog szülinapot, Anna!

Tulajdonképpen sziklakertet szerettem volna csinálni,de elég nehéz ezt megvalósítani olyan vidéken, ahol csak agyag és por terem.Ráadásul hiába kérem sokat utazó unokaöcsémet, hogy hozzon nekem köveket, szerinte a kő maradjon ott, ahova az Isten teremtette. Úgyhogy a kertemben minden egyes sziklácska unikum, mindnek története van,mindegyiket én cipeltem, toltam, kunyeráltam és bár messze nem igazi sziklakert, talán inkább kertecske sziklácskákkal, azért kedvesebb nekem, mint bármely más gyönyörűség. Mostanában itt töltöm a napjaimat.

Hiába a kreatív véna, ha a pontosság nem tartozik az előnyös tulajdonságaimhoz.Így történt, hogy egyszer hét deka helyett hetven deka sót tettem az ebédbe...a mai táska is kicsit dűlöngélősre sikerült, pedig alkoholmentes övezet vagyunk :-) Mindegy, majd a következőig fejlesztem egy kicsit a precizitásomat.(Hogy kell...?) Mindenesetre gazdája már akadt :-)

Kedves Pocaklakó!
Lassan kezdjél el gondolkodni, hogy ideje lenne megszületni...Anyukád akkora, mintha lenyelt volna egy génmanipulált óriásdinnyét és nem hiszem, hogy olyan nagyon kényelmes lenne Neked már ott odabent. Ja, és a hímzésem is szeretném folytatni, de csak a nemedre vonatkozóan árultak el sejtetéseket, a neved hétpecsétes titok, úgyhogy egyelőre leállok...majdcsak kibújsz hamarosan...

Ez még a tavalyi locsolkodás, de szerintem az idén se ússza meg

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Gyerkőceim kapták...

Van egy kedves kollegám, olyan nagyranőtt gyerek, aki nemrég azzal az ötlettel állt elő, hogy szervezzünk nyáron nemezelőtábort. Apukájának ugyanis birkái vannak, és bár a gyapjú egyelőre a még a téli bundájukat képezi - szegények, hogy izzadhatnak - szóval a kollegám tiszta önzetlenségből felajánlotta, hogy feldolgozhatjuk e nemes anyagot. Na de nem minden hátsó szándék nélkül -magának is szeretne egy hatalmas takarót gyapjúból.Puszi Attila, ha erretévedsz:-))) Csak megmutatnám, hogy ezzel a kis tatyóval Andi egy teljes napig pancsolt...

Végre! Ezt vártam!Tavasz!!! Ma leltárba vettem, hogy a százhúsz cserép virágom közül hány élte túl a telet...hááát...mindenesetre örök optimistaként újrakezdem a kertészkedést...

hű, ezt én se hittem volna...talán nevet kéne változtatnom...
72 words

Speed test

Antoine de Saint-Exupery: Fohász



Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú
vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő
bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot
közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Viszlát tél, szevasz tavasz! Ja, és modellnek nem találtam hirtelen mást, mint a saját virsli ujjaimat...

Ma egy pillanatra úgy éreztem, hogy belefulladok a munkába, hirtelen olyan volt, mintha az összes hullám az én fejem fölött készülne összecsapni. Aztán gyorsan el is szégyeltem magam, örüljek, hogy van munkám, és csak szervezés kérdése az egész időbeosztásdi. (nini, nyelvújító lettem!) Szóval, gyorsan félretettem minden halaszthatatlan dolgom, és odaültem a varrógéphez. Csak, hogy kitisztuljon a fejem.Kitisztult.

Loptam néhány képet a falunk honlapjáról. Andi és Mimi zongora mellett, és egy pillanatkép Félixről

Megérkezett...menetrendszerűen...no nem a tavasz, csak a tavaszi fáradtság. Mától kb három hétig, ha alvajárót láttok az utcán, én vagyok az.Aludni szeretnék,aludni, legalább holnap délig, de ha jól meggondolom, egy kiadós alvásra legközelebb valamikor július közepén van remény. Na majd összekaparom magam valahogy....

Hogy Andi barátnői körében népszerűségi indexem hirtelen felívelésének van-e köze ahhoz, hogy újabban ellátom őket mobiltokokkal, nem tudom.Majd megkérdezem szociológus unokaöcsémet,ő ugyanis tudományosan eltudja nekem magyarázni, hogy is működnek a társadalom mozgató erői.Bár mindenhez ő sem ért, női gondokolkodásmódhoz meg pláne nem.Sőt mobiltokja sincs. Varrjak neki is egyet?

Három az egyben! Kedvenc filmem köritve kedvenc balladámmal, ráadásul kedvenc zeném szól! Ennyi élvezet egyszerre...el is méláztam rendesen...

Ezt meg kell mutatnom! Mia, Mila és Jelena!

Sohase gondoltam volna, hogy valaha megrendelés érkezik az én kis műveimre...pedig ez történt! A lányom osztálytársnője rendelt egy mobiltokot, a körösztlányom pedig egy tolltartót.Hááát...izgulok egy kicsit...remélem, tetszeni fog neki.

Ha valaki azt mondja két hónappal ezelőtt, hogy mániákusan belevetem magam a táskavarrásba, megkérdőjelezem az illető szellemi éppségét...nem tudom, mi történt velem, egyik táskát gyártom a másik után,én aki,még tűt se fogtam a kezembe, esetleg zoknistoppoláshoz. Némelyikkel az utcára is kimerészekedek...mármint táskával, nem zoknival :-) Mindenesetre szembe nem fog ilyen jönni, az biztos...

KáEs - avagy Közös Sütés Noémivel.A tanítványaim nagyon csodálkoztak a héten, amikor arról beszélgettünk, hogy mi nem, vagy alig nézünk tévét. Dehát tanítónéni mit csinálsz, ha nem tévézel? És mit csinálnak a gyerekeid? Miiit? Sorolni is hosszadalmas. Közösen kézimunkázunk, közösen sütkérezünk, játszunk, barkácsolunk, sétálunk, tornázunk....vagy egyszerűen csak ügyetlenkedünk...

Kávémeghívás mindenkinek, kiváltképpen Eszternek, aki játékán az anyagokat nyertem

Ha a rongyaink megérdemelnek egy újabb életet, miért is dobnánk ki a régi újságainkat? Szaggathat, téphet mindenki kedvére, pszichoterápiának se egy utolsó dolog...papírcetlik vödörbe, lubickoljatok ,aztán majd meglátjuk mi lesz belőletek!

Valaki kiszimatolta és elterjesztette, hogy orchideaimádó vagyok, úgyhogy már a harmadik orchideát kapom két nap lefolyása alatt.Mindhárom gyönyörű,nem győzök gyönyörködni bennük, persze a kedvencem továbbra is a bimbódobáló kényeske,akit három éve becézgetek, napi 16 órát fürdetem szikrázó fényben, de csak nem hajlandó virágozni. Talán most, ha látja, mi lehetett volna, ha nem dobja le a bimbóit....na, mindegy, virág nélkül is jóban vagyunk.Hanem, nem is ezért irok. Játékra hívott Kiseri.Mi jut eszembe a következő szavakról éppen.
könyv - Szabó Magda
cipő -Mikulás
zene -csönd
kenyér-szénhidrát
boldogság-gyerekek
tű-szalmakazal
álom-lebegés
mese-tündér
csillag-végtelen
testvér-a biztos pont

Az én szavaim pedig: szél, föld, hullám, kaktusz, víz, aranyhal, szikra, ébredés,illat, buborék. Akiket játékra hívok:Ágó, Anuka és Vbea

Elkészült a nagy mű! Ne sírjatok lyukas harisnyák, páratlan zoknik, kinyúlt pizsamák, megunt pólók...nemsokára szőnyeg lesz belőletek!

Mégiscsak érdemes volt felkelni...a diákaim ajándéka

Tud valaki kölcsönadni egy lakatlan szigetet néhány napra? Vészesen közeledik a nőnap, és én egyékbként is testileg-lelkileg megroggyanok az ünnepektől, a nőnaptól meg különösen...fárasztó dolog jó képet vágni a ki nem kerülhető giccsparádéhoz...

Kis lépés az emberiségnek, nagy lépés nekem...vagyis ez a valami már kezd táskára hasonlítani...Colette gyönyörűségei voltak rám inspiráló hatással, persze sok millió kilométerrel lemaradok az ő művei mögött.

Megint gyöngyök...és megint nem én csináltam...

A kislány a képen a nagymamám. Nem mondhatnám, hogy különösebben odavoltam érte gyerekkoromban. Szigorú volt és az öcsémet imádta mindenek felett. Miért van mégis, hogy az ő alkotásaival van tele a ház és mániákusan keresem a még fellelhető nyolcvan éve horgolt csodáit, hímzéseit? Miért van az, hogy egyre inkább magamon észlelem harminc éve elhangzott intéseit "este már nem kezdünk új dologba, pénteken se, vasárnap nincs munka..."Miért van az, hogy ma se merek ülve vasalni, mert mit szólna a mama? Miért van, hogy egyes emberek a síron túl is szemmel tartanak? De olyan jó, hogy vigyáznak ránk...