Zűrzavar - kint és bent

Egyelőre teljesen elképzelhetetlen, hogy az idén is lesz karácsony, a konyhám romokban, a hangulatom is. Elismerem, hogy őrült ötlet volt decemberben meszeltetni, de hát mit csináljak, ha most ért ide a mester...Szerencsére mézeskalácsot már novemberben sütögettem, a lányok azokat vették elő a hétvégén (mármint, ami maradt belőle, mert konyha híján rájárnak a kiéhezett emberek a sütikre), és a nappali közepén ideiglenes mézeskalácsfestőműhelyt rögtönöztek. (Kellékeket szomszédból kérve, mert még egy kanalat se találok, nemhogy ecsetet) Össze is veszett mindenki, mindenkivel... na de a végeredmény jó lett.Csak most biztos helyre el kell dugnom...

Én egyelőre csak néhány keményítésre váró hópihénél és szívecskénél tartok...ajándék még senkinek...jajj.

Ikerlányoknak

Valakin ki kell, hogy éljem ezt a Miss Marple féle rajongást a bébicuccok kötése (horgolása) iránt,  de a családban sajnos  már egyetlen pici lány sincs, így az áldozat szerepét a barátnőm ikerlányai, Zseni és Dorka töltik be. Minden percét élveztem a munkának  és nem kevés perc volt :) A minta Vendula Maderskától származik,ITT TALÁLHATÓ.

Pol-ccs

Ideje volt már új polcszegélynek, az előzőt a húszas évek vége felé hímezte a nagymamám. Maradhatott volna, mert egyedülálló, de nyolcvanöt év után mégiscsak kikezdte az idő,  az is lehet, hogy ez egy üzenet volt, hogy "csinálj már valamit", szóval nekiláttam. Igazából ez még csak mindig ujjgyakorlat, a nagy projecthez,a függönyhöz. Egy év múlva megmutatom.Minta valahonnan a netről.

Leporolva :)

Gondolatban én minden nap varrok, gyakorlatban elég ritkán jön össze :( Pedig,ha jobban meggondolom, ehhez a táskához se kellett több másfél óránál, és mennyire örült neki Noémi...azt hiszem, újratervezem a napjaimat, hogy fél órányi örömszerzés (másnak és magamnak) beleférjen...

Falatkák a nyárból

Csak, hogy legyen miről ábrándozni télen...Bár én változatlanul a hideg évszakok kedvelője vagyok...a képeket Márk készítette. Én csak a biciklimentésben vettem részt.Hol máshol lyukadna ki a gumi, mint a semmi közepén...

Párban

Előre szólok, hogy párnacsata NINCS!!!

Tiszta matematika...

Jó hír, hogy leszoktam a mértéktelen kávézásról. Viszont rászoktam a mértéktelen horgolásra. Egy rakás pénzt megspórolok a kávén, de jócskán költök horgolócérnára. Végül is...megérte, az abroszka gyönyörű lett, iszok is ennek örömére egy kávét, kivételesen. A bögrét Andi pingálta, ő meg erre szokott rá, a bögrefestészetre...sokba kerülünk magunknak...

Pózolós-pókolós :)

Nincs unalmasabb, mint nagynéninek pózolni...mégha ajándék szoknya is  jár érte. Sokkal izgalmasabb pókhálókat csodálni a kertben... Még izgalmasabb nagynénit ijesztgetni a pókkal :)

Csak ennyi...

Egyetlen kívánságom van a nyári szünetre; odaülni a varrógéphez és föl se kelni  mellőle szeptemberig :) Esetleg kötögetni egy keveset a kertben pihenésképpen...

Tőlem eshet...

Egyáltalán nem zavar, hogy zuhog, amennyiben egy takaró alatt kötögethetek egész nap. Mondjuk, ez a mai nap nem ilyen volt, sőt ha jobban meggondolom, ebben az évszázadban még nem volt rá példa, de azért sikerült összehozni egy kötött-horgolt szettet Emmának. Annyira de annyira szép,(ja, Emma is az :)), hogy időnként elgyönyörködök benne , és virtuálisan vállon veregetem magam, hogy "ez igen". Ilyesmi se történik gyakran velem.

Megtokosodtunk

Névnapra mindenkit megajándékoztam egy mobiltokkal. Magamat is :)

Mai vita tárgya

 

Hogy kié legyen. De mivel csak két kezem van és naponta egy horgolásra betáblázott hajnal, így egyszerre csak egy tunika készülhetett el, igaz nagyon sok hajnal ráment, nagyjából december óta mindegyik. (talán egy-két kivétel, de vigyázat, ha én nem horgolással kezdem a napot, akkor morcos vagyok egész nap! - ja, különben is :) )  A mintát egy régi Amélieben találtam, picit személyreszabtam.Malabrigo lace fonalból.

Aprócskák...

 

 

 

 Ettől többre egyszerűen nem futotta mostanában...saját magamtól lopkodom azokat a perceket, amit kötögetve tölthetek...