Egyelőre teljesen elképzelhetetlen, hogy az idén is lesz karácsony, a konyhám romokban, a hangulatom is. Elismerem, hogy őrült ötlet volt decemberben meszeltetni, de hát mit csináljak, ha most ért ide a mester...Szerencsére mézeskalácsot már novemberben sütögettem, a lányok azokat vették elő a hétvégén (mármint, ami maradt belőle, mert konyha híján rájárnak a kiéhezett emberek a sütikre), és a nappali közepén ideiglenes mézeskalácsfestőműhelyt rögtönöztek. (Kellékeket szomszédból kérve, mert még egy kanalat se találok, nemhogy ecsetet) Össze is veszett mindenki, mindenkivel... na de a végeredmény jó lett.Csak most biztos helyre el kell dugnom...
Én egyelőre csak néhány keményítésre váró hópihénél és szívecskénél tartok...ajándék még senkinek...jajj.
1 megjegyzés:
Gyönyörűek a mézeskalácsok.Nem tudom,hogy lesz-e nekem idén,tudok-e sütni,pedig nagyon szeretnék!
Az Emberem hozta fel a fürdőszoba meszelés témát, én makacsul ellenálltam, hála Istennek .Ráér az majd jövőre is.
Megértelek....
Megjegyzés küldése