Ajándékot kaptam!

Bea készített nekem egy ccsigás karkötőt, nagyon tetszik! Ha te is szeretnél valami szépséget tőle, még lehet jelentkezni a blogszülinapi játékára!

Csak egy virág...

Az történt, ami mindig is szokott,kicsit túlvállaltam magam. Dolgozok reggeltől-estig, aztán még este is jut desszertnek egy kis fordítás...persze ez nem panasz, inkább dicsekvés, iwiw alkalmazásoknál is megmondták, hogy jó szakember vagyok :-) Bár igaz, azt is megmondták, hogy nem vagyok kreatív :-)))), ennyit az iwiw-alkalmazásokról. Szóval ebben a nagy pörgésben varrógépem csöndes álmát alussza, számos megkezdett UFO-m mellett csak egy horgolt virágra futotta tőlem a hétvégén. De azt tovább tartott, mint egy pulcsit megkötni :-)

Versenyt kötök a téllel!

Merthogy Andinak most jutott eszébe, hogy szeretne egy hosszú, vastag sálat. Nagyjából egész télen könyörögtem neki, hogy öltözzön melegebbre...rémlik fizikából, hogy a hang terjedési sebessége nem túl nagy...talán az anyai aggódó hangé még lassúbb? :-)

Evolúció :-)

Valamikor el kell kezdeni...én a héten éreztem először ellenállhatatlan késztetést arra, hogy megtanuljak horgolni, és mivel nem volt kéznél egyik sem, azok a kedves barátnőim közül, akik már régóta ígérgik, hogy megtanítanak, bepötyögtettem a youtube-ba,hogy virágot akarok horgolni, de most rögtön, és egy kedves néni elmagyarázta és megmutatta, hogyan kell. Kb ötvenszer néztem végig, majd ugyanennyiszer utánacsináltam, de azt hiszem, mostmár kezdem kapisgálni, mit, hogyan, hova. Ja, és az agysejtjeim annyira kattogtak, míg megfejtettem a virághorgolás talányát, hogy szerintem kötelező tantárgyként kéne tanítani az iskolában!

Öngól...

Varrtam Andinak egy pénztárcát,ha már a régit ellopták tőle.Miután kigyönyörködte magát, megkérdezte, hogy pénzt is teszek bele. Nem vagyok nagy sportszakértő, de azt hiszem, ezt hívják öngólnak...

Díj!

Díjat kaptam Lidérckétől, köszönöm! De ha hólyagosra töröm a fejem, akkor se jut eszembe hét újabb dolog magamról...azért örültem neki, nagyon :-) Továbbítanám négy embernek, akik dolgaira viszont kíváncsi vagyok, ők pedig:
Huncutka
Ancsa
Móni
Tengelice

Jó fejtörést, lányok :-)

Sorsolás

Szülinapi adósságom törleszteném;ma végre volt egy szusszanásnyi időm, hogy kisorsoljak egy túltáplált macskát.Bár történtek kísérletek a bizottság lezsírozásához, fő a becsület :-)
Sayitame kérlek írd meg a címedet, hogy postázhassam!

Gombóc Artúr után szabadon :-)

Igazából én baknak készültem, csak azért lettem nyilas, mert anyukám nyolchónapos terhesen dobott egy hátast a félméteres hóban és másnap beindult a szülés.Azt se mulasztja el minden évben elmesélni a szülinapomon, hogy a szirénázó mentőautó előtt a hókotró ment,így sikerült valahogy kihúznunk a szülészetig. Hogy ennek a dolognak köze van-e ahhoz, hogy imádom a havat, nem tudom, mindenesetre teljesen mindegy, hogy kis pelyhes hó, nagy pelyhes hó, tapadós hó, locsogós hó, csikorgós hó, jéggéfagyott hó, hóvihar vagy csöndös hószálligózás,ez az idő nekem való! Alibinek meg mindig akad egy gyerek, akivel lehet szánkózni :-)

Szeni mama :-)

Mire jó, ha az ember félőrülten a napi munkahelyi gondoktól, éjszakai lomtalanításba kezd a padláson, mert a báránykaszámlálás nem segít az elalvásban? Ezt a takarót tizenhat éve varrtam Andinak, de teljesen megfeledkeztem róla.Kimosom, kicsit korrigálom, jó lesz Énoknak hempergőnek. Úgy emlékeztem, hogy nálam ez a patchwork-szerelem egy éve kezdődött, de hogy előtte is volt kreatív életem, valahogy törlődött az agyamból. Úgy látszik, nemhiába nevez engem kedves kollégám szeni mamának... :-)

ui. A problémám reggelre megoldódott :-))))))))))))))))))

Takaró üzembe állítva

De jó... :-) Ahogy a képet nézem, már én se fázok!

Buli van!

Ccsigaház ma egy éves lett! Ccsöndben ünneplek magamban, de azért, ha hagysz itt egy megjegyzést, ígérem, készítek egy kis ajándékot és kisorsolom. Mondjuk egy hét múlva. Ja, és figyelmetekbe ajánlom PI-t, akinek a blogja szintén ma egy éves!

Takaró Annának

Egész biztos, hogy méricskélhettem volna pontosabban, egész biztos, hogy szebb színeket is összeválogathattam volna,de az is biztos, hogy ettől több szeretetet nem tudtam volna belevarrni, minden egyes öltésénél a leendő tulajdonosra gondoltam, aki talán ma este már ezzel fog takarózni, ez az oka, hogy nem tudtam kivárni, hogy nappali fénynél lefényképezhessem.Álmodj szépeket Anna és remélem ez a takaró kárpótol azért, hogy apukád nem hoz Neked medvét Erdélyből. Vagy mégis?

Ez itt a reklám helye!

A képen PI legújabb kedvence látható, és blogján felhívást tett közzé, miszerint reklámozzuk egy kicsit az új honlapját. Szívesen megteszem, bár, hogy őszinte legyen, nem igazán vonzanak a motoros járművek...jó, jó, bevallom, van azért itt egy kis hátsó szándék is...Kitakarítasz Pisti? :-)

Díj Lidérckétől :-)))

De jólesett a pénteki zimankóban :-) Bár fel is adta rendesen a leckét...hét dolgot magamról? Nem lesz ez egy kicsit uncsi, kedves Lidércke?

1. Eredetileg némettanár vagyok, de úgy tizenhét éve az akkori dirim behívott az irodájába és közölte velem, hogy másnaptól én tanítom az angolt. Jó, jó, egyetlen kis probléma van csak,mondtam, hogy én egy szót se beszélek angolul. Hát, az nem probléma. Bevállalós vagyok, az igaz, kb két perc gondolkodás után igent mondtam. Tudtok annál nagyobb motivációt egy nyelv megtanulására, hogy harminc kamasz gyerek előtt kell eltitkolnod, hogy nem beszéled a nyelved amit tanítasz? Nekilendültem. Megtanultam. Mára már papirom is van róla :-)

2.Nem vagyok egy nagydumás, feltűnő meg végképp nem ,szórakoztató se különösképp, a héten mégis, amikor előbb hazaindultam a suliból,mint a többiek, egyik kolleganőm megjegyezte, hogy "mit lesz most velünk nélküled?". Hát ez jólesett.

3. Bármennyi mennyiségű olajbogyót meg tudnék enni avokádóval. Na, ez az a két dolog, ami nem terem meg errefelé...:-(

4.Adventben és nagyböjtben, tehát jó két és fél hónapig nem eszek csokit, azt vonva meg magamtól, amit legjobban szeretek. Ebből következik, hogy az év többi tíz hónapjában csak csokit eszek...

5. Nagyon nem megy nekem a számolás, de van egy drága osztályfőnök párom, aki mindent kiszámol nekem, le is rajzolja, ha kell :-) Cserébe én mindent elintézek, amit ő nem szeret.

6.Imádom Szabó Magdát, és minden fellelhető könyvét fejből tudom. Most épp az Ókút a soros.

7.A Mikulás egyszer vöröshagymát tett a csizmámba, és onnantól kezdve azt hittem magamról, hogy rossz gyerek vagyok...

Adom tovább a díjat mmmartanak, aki blogjának születésénél én is kicsit bábáskodtam :-),

fxtinának, aki megígérte, hogy megtanít horgolni, mert őt az anyukája tanította, akit viszont az én nagymamám tanított :-)

Beának,, aki lassan visszatér drága Énok és Anna mellől kreativkodni

Carrienek, aki hasonló cipőben jár, mint Bea, főleg, mert egy napon szültek :-)

Catnek, mert olyan dinka :-)

Körminek,mert olyan körmis :-)

Ritának, mert olyan Ritás :-)

Törhetitek a fejeteket lányok :-)))

Fő az optimizmus! De mindig?

Hogyan reagáljon az ember, ha a városban tanuló gyereke kezéből, este,hazafelé menet kitépik a táskát és elrohannak vele? Történhetett volna sokkal rosszabbul is, végülis,így két nap távlatából nem is hangzik már annyira szörnyűen. (vagy mégis?) Mindennapos dolog,kikapták a kezéből, elszaladtak vele, ennyi. Ami maradt, egy zokogó gyerek, akinek szerencsére a telefon a kezében volt, így rögtön segítséget kérhetett. Hanem, hogy mennyire viszonylagos a vesztesség...a pénzről nem beszél senki. Nem sok volt benne. Viszont a Bartók kotta! Apukája ezmiatt idegeskedik.A BARTÓK KOTTA!!! Andi azért, mert sose fogja megtudni, hogy a Szunnyadó gyilkosokban ki a tettes, még három oldal hiányzott, hogy kiolvassa...tankönyvek, füzetek elveszítése nem olyan tragédia, lakáskulcs pótolható.Tegnap kaptam egy sms-t tőle."Varrsz nekem másik tolltartót?" És én, aki nem egykönnyen hatódok meg, hirtelen a könnyeimmel kezdtem küszködni...varrtam.

Ui. a közepső részt Andi hímezte a téli szünetben, csak miután megvarrtam, lefényképzetem, jöttem rá, hogy ez egy halacska akar lenni, csak fordítva állítottam össze. Hát igen, ez vagyok én...

Ajándékot kaptam!

Beától! Zsepitartót, amire nagy szükségem van, mert sehova nem indulok el legalább három csomag papírzsepi nélkül, sőt még textilzsebkendőt is használok, amin sokan csodálkoznak is, mert még életükben nem láttak olyant :-) Rosszabb napjaimon úgy érzem, allergiás vagyok az egész világra...ja, és lakatlan szigetre vinnék magammal három liter orrcseppet. Jut eszembe, tud valaki tanácsot adni, hogy lehet leszokni az orrcseppfüggőségről?

Ha nincs ló...

...jó a szamár is :-) Avagy Kókusz, az unokaöcsém macskája egy kis gyöngédségre vágyik...

Beindultam...

Amióta újra mozgatható a lábam, szinte le se veszem a varrógép pedáljáról. Először faliképet szerettem volna csinálni, de mivel nem az alapos tervek embere vagyok, spontán ötlettől vezérelve úgy döntöttem, hogy legyen inkább Annának egy új takarója, ha már a szülei által vásárolt drága Dormeot kénytelen apukája használni, mert a kisasszonynak nem tetszik. Már majdnem kész az összes blokk, de csak egy cicásat mutatok meg egyelőre.



Ezenkivül készülőben van egy fekete kötött mellény, mert a nagy téli lomtalanító akcióm alatt rájöttem, hogy egyetlen elegáns téli cuccom sincs, nem mintha nem lenne nekem tökéletesen elég a két farmerom, három pulcsim meg egy pár bakancsom, de mégis, néha fel kéne öltözni. Arra viszont lusta vagyok, hogy vásárolgassak. (ja, pénzem sincs...) Az esték meg hosszúak...olvasás közben, de pláne, tévénézés közben meg muszáj lefoglalni az unatkozó ujjaimat. Jó, jó kicsit zajos a kötőtűk csattogása, de a szomszédok még nem kopogtak át a falon :-)

Kifáradtam...

Nem való nekem ez a pihenés-project, úgy kifáradtam az elmúlt két hétben a semmittevésbe, hogy kénytelen vagyok a téli szünet maradék egy hetében belevetni magam a munkába, hogy kipihenjem a pihenést. Bonyolult? Á.... :-)

Boldog új évet!

Köszönöm, hogy velem voltatok egész évben!