Annyira nem áll jól nekem a pózolás, hogy csak egy morcos mosolyt sikerült a fényképésznek kicsalogatni belőlem... Pedig igazán büszke vagyok az új bolerómra, februártól tegnap délig egyfolytában horgoltam és a határidő annyira szorított, hogy többnapi alvásomat is feláldoztam érte. De muszáj volt sietnem, tegnap különleges nap volt, az osztályom elballagott (két csomag papírzsepi telisírva), és ma is különleges nap van, 25 éves érettségi találkozóm.Ma nem sírok. Nem, nem...vagy?
1 megjegyzés:
Itt is írom, hogy csodás lett, sugárzol benne! :)
Megjegyzés küldése