2009. július 13., hétfő

Ezer szerencse...


...hogy az én hajam sose volt kétcentisnél hosszabb. Különben én is áldozatául estem volna Andi újabb hóbortjának,ma fonásra fogta a figurát. Vagyis a frizurát :-)

5 megjegyzés:

Mamis írta...

Tudom miről beszélsz...Mikor az én lányomnak derékig ért a haja ezt játszottuk hónapokon át.Szerintem akkor őszültem meg teljesen...))

süni írta...

Húha!Én is örülök, annak is, hogy rövid a hajam, meg annak is, hogy fiaim vannak!Én ezt a macerát nem birnám...Sem szenvedő alanyként, sem "fodrászként"!
Csak napra ne menjenek, vagy kenjék le a fejbőrüket is naptejjel! Nem viccelek, az egyik ismerősömnek teljesen leégett a fejbőre, pedig csak 2 copfja volt.

Juhizs írta...

Amikor ovis voltam, akkor fodrászosdit játszottam az édesanyám fején... majd elment főzni a konyhába, csöngettek egy idő után, ment ajtót nyitni, fura volt, hogy olyan érdekes fejemmel bámult rá a postás... rohant a tükörhöz, helyes kis papírfecnik voltak kötözve az egész fején a hajába... ;-)

ccsigaház írta...

egyszer az öcsém esett áldozatul, a lányok telerakták a haját csatokkal, szegény pedig megfeledkezett róla, és elment otthonról.Soha annyi mosolygó ember nem jött szembe...

Juhizs írta...

;-) - de, azért ez kínosabb ;-)

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails